A régizene legendás alakja, Jordi Savall másfél évszázadot és három uralkodó, XIII., XIV. és XV. Lajos korának francia udvari muzsikáját felölelő műsort állított össze a BFZ számára. A hangversenyen a zenekar 2011 óta működő, historikus hangszereken játszó barokk zenei együttese szólaltatja meg a 17-18. századi francia zene két emblematikus és egy jóval kevésbé ismert szerzőjének műveit, amelyek minden esetben az aktuális király tiszteletére születtek. A tánc nemcsak az idősebb Philidor balettzenéjében, de Lully és Rameau operáiban (helyesebben: opera-balettjeiben) is kulcsszerepet játszik. Az est – ahogy a kor – központi műfaja az udvari balett, a koncert Jordi Savall 1999 és 2011 között rögzített három „Lajos-lemezének” keresztmetszete.

A balett a 16. század közepén jutott el Itáliából Franciaországba, és vált a legfelső rétegek fényűző szórakozásává. Az elképesztő látványvilágú, óriási összegekbe kerülő produkciókban a műfaj virágkorát elhozó XIII. és XIV. Lajos gyakran személyesen is közreműködött. Előbbi tizenhat évesen debütált táncosként, amikor egy politikai áthallásokban gazdag darabbal adta helyette kormányzó anyja tudtára: immár kész az önálló uralkodásra. A skót eredetű zenészcsalád sarja, idősebb André Danican Philidor zenei könyvtárosként és zeneszerzőként terjedelmes kéziratgyűjteményeket készített. XIII. Lajos számára írt tételeiből most egy a gyermek Lajost ünneplő, egy koronázási, egy esküvői és két további balettzene szólal meg.

Bár XIII. Lajos testalkata szerint inkább volt táncra termett, sőt kiváló zenészként és hobbiszerzőként is kipróbálta magát, utódjának nevéhez a balett történetének még fényesebb fejezete kapcsolódik. A Napkirálynak is nevezett XIV. Lajos – már a jelző is egy balettszerepéhez kötődik – alapította a Királyi Táncakadémiát és a Királyi Zeneakadémiát is. Udvari szerzője, Lully komponálási és előadási monopóliumot kapott tőle, amivel gyakran vissza is élt. A francia operastílus megalapítója évente mutatott be darabokat, 1674-ben azt az Alceste című „tragédie en musique”-et, amely a király Franche-Comté elleni győzelmét ünnepli – természetesen számos tánctétellel.

Lully népszerűségét nemcsak életében, halála után sem volt könnyű utolérni. Bár uralkodó és komponista között lazább a kapcsolat, XV. Lajos korának legnagyobb zeneszerzője kétségtelenül Rameau volt. Naïs című operája az osztrák örökösödési háborúk lezárását jelentő aacheni békeszerződés apropóján íródott, vagyis ugyancsak egy győzelemhez köthető. Az 1749-es, pasztorális témájú mű több 18. században divatos tánctételt tartalmaz – a balett még ekkor is egyenrangú volt az énekelt részekkel.

Érdekességek A Régi dallamok gyűjteménye (Philidor) 1690-ben jelent meg, Lully operáját 1674. január 19-én, Rameau operáját 1749. április 22-én mutatták be Párizsban; a darabokat először játssza a Fesztiválzenekar.

Mi történt a művek keletkezése idején? 1690. szeptember 22-én Thököly Imre a szultán támogatásával elnyerte az erdélyi fejedelem címet / 1690-ben megjelent John Locke angol filozófus Értekezés az emberi értelemről című műve / 1674-ben lengyel királlyá választották Sobieski Jánost / 1674-ben Versailles-ban bemutatták Jean Racine francia drámaíró Iphigeneia című drámáját / Dieterich Buxtehude dán-német orgonista és zeneszerző 1674-ben megkomponálta Mit Fried und Freud (Békével és örömmel) címen ismert gyászzenéjét / Joshua Reynolds angol festő 1749-ben megfestette Augustus Keppel portréját / 1749-ben Londonban megjelent Henry Fielding angol író regénye, a Tom Jones / 1749. április 27-én Londonban bemutatták Georg Friedrich Händel Tűzijáték-szvitjét