„Úgy érzem, ha Haydnt és Mozartot játszom a Fesztiválzenekarral, megfiatalodom” – vallja Takács-Nagy Gábor, aki idén is folytatja a két mester kifogyhatatlan szimfonikus termésének tolmácsolását, ezúttal Jean-Efflam Bavouzet értő zongoraszólójával.

Az est karmestere spirituális gyógyszerként tekint Haydn és Mozart zenéjére, amely – meséli – idős édesanyját is meggyógyította súlyos betegségéből néhány éve. Azt mondja, bármilyen rossz hangulatból képes kirángatni, sőt felemelni őt ez a két szerző. „Fantasztikus pozitív életenergia és életerő van mindkettőjükben!” – folytatja a két klasszikushoz gyermekkora óta vonzódó Takács-Nagy Gábor. Ezt az életörömöt tükrözik a műsorra tűzött, fényes C-dúrban írt szimfóniák, és Mozart zongoraversenye is.

Haydn szimfóniáinak túlnyomó többségébe belecsempészett valami huncutságot. A C-dúr szimfónia esetében ez egy formai trükk: a kétrészes finálé mind a két szakasza egy-egy miniatűr szonátaforma. Persze ez csak a legavatottabb füleknek nyújt külön örömöt, a szerző leginkább saját magát szórakoztatta vele.

Szintén újító volt Mozart az Esz-dúr zongoraversenyben, amely egy Victoire Jenamy – tévesen Jeunehomme – nevű nőről kapta becenevét. A nyitány legelején a zongora türelmetlenül rászáll a zenekarra, a másik két tételben pedig a szerző olyan hatást kelt, mintha operát hallgatnánk. A szólista ezúttal Solti György utolsó felfedezettje, Cziffra György pártfogoltja, a BFZ visszatérő vendége, a francia Jean-Efflam Bavouzet lesz.

„Egyetlen szimfóniám sincs nálam, ezért hanyatt­homlok írok egy újat” – újságolta édesapjának Mozart, amikor újdonsült feleségével Salzburgból Bécsbe tartva megszállt és koncertet adott Linzben. Így született a Linzi szimfónia, amely a nagy sietség ellenére színes, jó humorú, frappáns darab lett.