Vannak szerzők, akiknek nincs szükségük sorsfordító élményekre ahhoz, hogy nagyszerű műveket írjanak. Néha elég, ha a komponista kifogyhatatlan fantáziával áll hozzá a kor legtipikusabb műfajához. Máskor hangszerjátékosként saját maga válik az ihlet forrásává; esetleg felsőbb utasításra improvizál, és közben megalkotja élete egyik fő művét. Vivaldi etalont jelentő szonátái, a kürtös Punto virtuóz, érzéki darabja és Bach nagyszabású kánonsorozata korhű hangszereken szólal meg a BFZ muzsikusainak izgalmas formációiban. Felépítésével és meghittségével a hangverseny a régi korok kamarakoncertjeit idézi, ahol minden egyes hangszer főszereplővé válik.

Vivaldit minden pejoratív felhang nélkül nyugodtan nevezhetjük kora slágergyárosának. Jó érzékkel választotta meg tételeinek néhány perces hosszát, jó ütemben helyezte el új vagy korábbi dallamait, és remekül érezte magát az őt körülvevő zenei szabályok között, amelyekből kihozta a maximumot. Op. 2-es, tizenkét szonátából álló sorozatának folytatása lett az Op. 5-ös gyűjtemény: újabb fél tucat hegedűszonáta. Ezúttal az első két darab szólal meg a hatból: a négytételes F-dúr és a háromtételes A-dúr szonáta. Mindkét művet Preludio indítja, majd tánctételek sorjáznak, mint a fürge olasz Corrente, a lassú spanyol Sarabanda, az élénk, népies Giga vagy az elegáns Gavotta.

Giovanni Punto is könnyen elnyerte szerzeményeivel közönsége szimpátiáját, hiszen saját művein keresztül tudta megcsillogtatni páratlan virtuozitását. Képességeiről Mozart is elismerően szólt, Beethoven pedig komponált is neki – a szonátával Budán is felléptek. Az 1746-ban Jan Václav Stich néven született cseh kürtművész, aki Olaszországban vette fel a Punto nevet, az ún. fojtótechnika, vagyis a kromatikus kürtjáték úttörője volt. Háromtételes kvartettje figyelemfelkeltő uniszónóval indul. A második tételben a kürtös bemutathatja lírai és virtuóz oldalát is, majd közös örömzene zárja a művet.

Bach műve, a koncert második felében megszólaló „zenei áldozat” tételei mind egyetlen dallamra épülnek. A témát II. (Nagy) Frigyes porosz király adta a szerzőnek 1747-ben. Bach rögtönzéséből két hónappal később tíz kánonból, két fúgából és egy triószonátából álló kompozíció született. Az ajánlás (Regis Iussu Cantio Et Reliqua Canonica Arte Resoluta – téma és variációk kánon formájában a király parancsára kidolgozva) kezdőbetűit összeolvasva a fúga régi nevét kapjuk: ricercar. A hat- és háromszólamú tételek mellett a legizgalmasabbak a rejtvénykánonok, amelyekben Bach mindössze a legszükségesebb instrukciókkal látja el a játékosokat.

Érdekességek Vivaldi mindkét hegedűszonátája 1716-ban, Punto kvartettje 1782-ben, Bach Musikalisches Opfere 1747-ben jelent meg; a Fesztiválzenekar mind a négy művet most játssza először.

Mi történt a művek keletkezése idején? Savoyai Jenő és Pálffy János 1716. augusztus 5-én legyőzte Ali pasa 150 ezres seregét Pétervárad alatt / Antoine Watteau francia festő 1716-ban megfestette Tavasz című képét / 1716-ban megjelent François Couperin francia zeneszerző A csembalójáték művészete című könyve / 1782. július 16-án Bécsben bemutatták Wolfgang Amadeus Mozart Szöktetés a szerájból című operáját / Johann Wolfgang Goethe német költő 1782-ben megírta A Tündérkirály című versét / Svájcban 1782-ben végrehajtották a „boszorkányságért” kiszabott utolsó halálos ítéletet / Carl Philipp Emanuel Bach német zeneszerző 1747-ben megkomponálta F-dúr triószonátáját (H. 576) / 1747-ben Pisában bemutatták Carlo Goldoni olasz drámaíró A velencei ikrek című vígjátékát / Denis Diderot francia filozófus 1747-ben megírta A szkeptikus sétája című művét