Turné: Luzerni Fesztivál

Igazi legenda lép színpadra a Budapesti Fesztiválzenekarral! A zongora nagyasszonya, a „művészet papnője”, a 2020-ban Nemzetközi Klasszikus Zenei Díjjal (ICMA) kitüntetett Elisabeth Leonskaja korábban Szvjatoszlav Richterrel duózott, miközben meghódította a világ legnagyobb koncerttermeit. Ezúttal Mozart egyik legnépszerűbb, legnagyobb szabású és egyetlen mollban záruló zongoraversenyével lép fel, amelyet különleges zenei keret ölel körbe. A koncertet Schubert nyitja, aki amellett, hogy feltalálta a német dal műfaját – több mint 600-at írt –, hat szimfónia után eljutott egy egészen új zenekari nyelvhez, még ha nem is sikerült befejeznie a művet. A szünet után a férfi-női kapcsolatoké lesz a főszerep: Bartók pantomimja, A csodálatos mandarin testi-lelki kérdéseket feszegető cselekménye elevenedik meg zeneileg.

Noha befejezetlennek hívjuk, a 8. szimfónia a maga két elkészült grandiózus tételével kerek egészet alkot. Schubert 1822-ben, ereje teljében kezdett a mű komponálásába, ám a halálát is okozó betegség első jelei miatt félbehagyni kényszerült azt. A premierre csak szűk negyven évvel a szerző halála után került sor. Az első tétel mélyvonósokon megszólaló nyitótémája azonnal baljós hangulatokba kalauzol minket. Később a valamivel pozitívabb főtéma többször is fájdalmasan megszakad, és csak a tétel legvégén érezni némi reményt. A második tétel hangulata még bizonytalanabb. Érzékeny ppp hangzások váltakoznak drámai kitörésekkel, de a tétel – és ezzel a darab – emelkedett hangon fejeződik be.

Mozart zongoraversenyeinek előadásához legalább olyan jó képességű pianista szükséges, mint Mozart, hiszen a szerző magának komponálta e műveket. Tucatnyit írt 1784 és 1786 közötti bécsi koncertjeire, a c-mollt az utolsó ilyen hangversenyen mutatta be. 27 zongoraversenye közül csupán kettő készült mollban, és bár a c-moll abban is zárul, kevésbé drámai, mint a dúrra fényesedő d-moll. Viharosságával a nyitótétel Beethoven stílusát juttatja eszünkbe; az egész művön végigvonuló kromatikus hangzásvilág ugyancsak váratlan megoldás Mozarttól. A zene mindezek ellenére már-már kamara-hangulatú, akárcsak az enyhülő és derűsebb lassútétel. A versenymű variációs tétellel zárul, amely kiemelt szerepet ad a fúvósoknak, oda-vissza ugrál a moll és a dúr hangnemek között, majd ritmikusan kerekíti le a darabot.

„Egy apacstanyán három apacs kényszerít egy fiatal leányt, hogy csábítson fel férfiakat magához, akiket ők aztán kirabolnak” – kezdi A csodálatos mandarin történetének leírását Bartók Béla. Lengyel Menyhért rémmeséjében az apacsok nem tudják ellátni a két szegény férfi után érkező tehetős kínai baját, aki szerelmével ostromolja a lányt. Bartók egyfelvonásosa 1926-os kölni ősbemutatóján botrányt kavart, a polgármester a nyílt színen ábrázolt orgazmus miatt betiltotta a további előadásokat. A témán túl progresszív a zene is. Bartók elszakad a klasszikus tonalitástól, és kifejezőeszközként alkalmazza a disszonanciát. Előtérbe helyezi az ütősöket, szokatlan szólamot ír a fúvósoknak, vad, ritmikus, pulzáló hangzással ábrázolja a történetet – legalábbis zeneileg. Ami pedig a látványt illeti: a közönség ezúttal a lendületes és merész koreográfiáiról ismert Duda Éva Társulat táncosainak értelmezésében tekintheti meg a pantomimot.