Kisebb csoda volt, hogy megvalósulhatott Fischer Iván új lemezének felvétele: Brahms 3. szimfóniáját és 2. szerenádját 2020 szeptemberében rögzítették a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében, Budapesten, még éppen a járványügyi korlátozások és a határzár életbe lépése előtt. A felvétellel teljessé vált Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar Brahms-szimfóniaciklusa a Channel Classics lemezkiadó gondozásában. A felvétel sztereó és többcsatornás DSD és DXD formátumban jelent meg.
„Egy élet története tíz ütemben – egy szimfóniának sincs olyan pompás nyitánya, mint Brahms harmadikjának első 34 másodperce” – fogalmaz Fischer Iván. „Határozott harmóniát hallunk, egy büszke dúr akkordot, amelyet ugyanazon az alapon egy elferdült követ – jó és rossz, hősies és aljas –, de ez csupán bevezetés az igazi születéshez, az energiák élettel és fénnyel teli győzedelmes kiáradásához. Ennek a kitörésnek minden egyes taktusa új élményre hív: a boldog F-dúrba, a szomorú f-mollba, a távolabbi rokon, a kalandos Desz-dúrba, a csökkentett hetes zavaros zsákutcájával, szinte eltévedünk benne. De aztán egy varázslatos megoldás lírai utazásra visz bennünket, amely előbb a beteljesedésig, végül a békés hanyatlásig vezet. Így kellene élnünk.”
A nemzetközi kritika máris elismerően nyilatkozik, a Winnipeg Free Press így fogalmaz kritikájában:
„A maestro életre kelti a nyitó Allegro con brio tétel elsöprő drámaiságát, amely a kifejezésteljes, selymes legato-frazeálással és remekül összeállított fúvósokkal előadott Andantéhoz vezet. A keringőszerű Poco allegretto végül az Allegro – Un poco sostenuto fináléjához vezet, amely mindvégig feszes energiával tündököl. Az albumot az 1859-ben írt 2. szerenád zárja, amelynek szokatlan hangszerelése nélkülözi a hegedűket. Fischer hatásosan hozza ki a kisebb kamaraforma intimitását az öt különálló tétel mindegyikében, a nyitó Allegro moderatótól a sodró lendületű Rondo: Allegróig.”
Ahogy a lemez kísérőfüzetében Clemens Romijn írja: "Brahms a tiszta és absztrakt zenének szentelte magát, amely semmit sem »ábrázol«: nincsenek történetek, nincs utazás toposz, sem vizuális benyomások. Ennek ellenére a harmadik szimfóniának mégis van egy személyes alaphangja. Mind a négy tétel fő vezérfonala az F-A-F–motívum. Ezzel a három hanggal Brahms, az örök agglegény, személyes mottóját fejezte ki: »Frei aber froh!« (szabad, de boldog)! Ez volt Brahms válasza jó barátja, a hegedűművész Joseph Joachim F-A-E »Frei aber einsam« (szabad, de magányos) zenei aláírására. A szimfonikus költemény újkeletű tombolása iránt érzett ellenszenve ellenére, örömmel töltötte el Clara Schumann levele, amit a szimfónia meghallgatása után írt »A nyitótétel egy finom hajnalt ábrázol ... a második tétel idillt, imát egy kis erdei kápolnában, egy patak csobogását, apró bogarak motozását... « ”.
