A romantikusok nagy ösztönzői között meg kell említenünk Paganini nevét. Ha Beethoven a zeneszerzők gondolkodásmódjára gyakorolt befolyást, ő a hangszerkezelés, a romantikus virtuozitás-kultusz területén bizonyult ösztönzőnek. Liszt zongorajátéka Paganini hegedűbravúrjainak példáját követte, Berlioz pedig éppen Paganini unszolására kezdett bele 1834-ben egyik legnagyszerűbb művébe, a Harold Itáliában című szimfóniába. A művel a Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar Liszt–Berlioz-maratonján találkozhatunk.

Berlioz és Paganini 1833-ban, a komponista egyik szerzői estjén találkozott. Az ördög hegedűsének nem volt mit játszania nagyszerű Stradivari-brácsáján, Berlioztól kért tehát versenyművet. A zeneszerző munkához látott, ám amit írt, csalódást okozott Paganininek – ő folyamatosan és virtuózan akart játszani, Berlioz művében azonban a brácsa és a zenekar egyenrangú társak.

A művet Byron Childe Haroldja inspirálta. A brácsát tekinthetjük a társadalomból kitaszított, magányos hős megtestesítőjének: melankolikus, töprengő szólói az ő monológjai. A hallgató képzeletét, akárcsak a Fantasztikus szimfóniában, ezúttal is programcímek vezetik: Harold a hegyekben; Zarándokok menete; Szerenád; Haramiák orgiája. Az egyedülálló műfajértelmezés mellett – egy mű, amely egyszerre versenymű és szimfónia – a Harold két nagy erénye a csodálatos színgazdagságú természetfestés és az elmélyült lélekábrázolás.

A több mint kétszáz esztendős múlttal rendelkező Pannon Filharmonikusok Magyarország egyik sokoldalú és igényes zenekara, melynek Vass András 2009 óta állandó karmestere. A világhírű Szűcs Máté 2011-től 2018-ig a Berlini Filharmonikusok szólóbrácsása volt, azóta a Genfi Zeneakadémia professzora.

A Liszt–Berlioz-maraton a Budapesti Fesztiválzenekar és a Müpa Budapest közös rendezvénye.