Liszt két zongoraversenye, az Esz-dúr és az A-dúr úgy viszonyul egymáshoz, mint szenvedélyes báty és szelíd húg. A Prométheusz szimfonikus költemény kapcsán is említhetünk párhuzamot: Liszt nagy példaképét, Beethovent is megtalálta a görög mitológiai hős témája, és a tűzrabló alakját megjelenítő mű nála is színpadi kísérőzenéből vált szimfonikus alkotássá. A Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar Liszt–Berlioz-maratonjának hangversenyén egymás után hallhatjuk az A-dúr zongoraversenyt és a Prométheusz szimfonikus költeményt.

Akárcsak az Esz-dúr zongoraverseny, A-dúr testvére is hosszú időn át formálódott Liszt műhelyében: a zeneszerző 1839/40-ben kezdett foglalkozni a mű bontakozó ötleteivel, majd hosszú szünet után többször átdolgozta munkáját. A bemutató 1857-ben zajlott le, de a legvégső változat csak 1861-ben született meg. A mű hat szünet nélkül egymásba kapcsolódó részből áll, és több téma esik át benne jelentős átalakuláson. Az alapkarakter szelídebb, töprengőbb, mint az Esz-dúr zongoraverseny esetében.

A liszti szimfonikus művészet gerincét a zeneszerző tizenhárom szimfonikus költeménye alkotja: ezekkel az egytételes, ábrázoló szellemű, társművészeti vagy filozófiai ihletésű művekkel kínált alternatívát a zeneszerző a szimfónia általa meghaladottnak vélt műfajára. Az 1850 és 1855 között keletkezett Prométheusz szimfonikus költemény egy Herder-drámához komponált kísérőzenéből fejlődött ki, dramaturgiája a Lisztnél sokszor felbukkanó küzdés-megdicsőülés modellre épül.

Balog József a magyar zongoraművészek középgenerációjának rendkívül virtuóz, nemzetközileg elismert, igen sokoldalú alakja, Hámori Máté 2013 óta áll az 1993-ban alapított Óbudai Danubia Zenekar élén.

A Liszt–Berlioz-maraton a Budapesti Fesztiválzenekar és a Müpa Budapest közös rendezvénye.