Zdeněk Fibich

A 19. század második felében Bedřich Smetana és Antonín Dvořák mellett Zdeněk Fibich (1850–1900) volt a cseh nemzeti romantika harmadik nagy alakja. Hogy fénye idővel megkopott, és hogy a hangverseny-repertoárban immár rég nem azt a helyet foglalja el, mint a maga korában, az is okozhatja, hogy a cseh nemzeti zenéhez legközelebb álló Dvořákkal ellentétben Fibichet közönsége kozmopolitának érezte. A virtuóz pianista, több nyelven beszélő, európai orientációjú művész hazájában inkább a művelt, német nyelvű polgárságot testesítette meg, ami nem is csoda, hiszen Bécsben, Lipcsében és Mannheimben tanult – egyebek mellett Ignaz Moschelesnél. Fiatalon német versekre komponált dalaival hívta fel magára a figyelmet, és csak később fordult érdeklődése a színpadi művei és melodrámái alapjául szolgáló cseh nyelvű librettók felé. Ezzel együtt a kor nacionalista mentalitása megnehezítette a dolgát. Néhány műve azonban így is megkapta az őt joggal megillető elismerést.