Erkki-Sven Tüür

Az észt komponista (1959) 1976 és 1980 között a tallinni konzervatóriumban folytatott fuvola- és ütőhangszer-tanulmányai után 1980 és 1984 között a tallinni zeneakadémián, és magánúton tanult zeneszerzést, majd Karlsruhéban elektronikus zenével foglalkozott. 1979-ben megalapította az In Spe nevű progresszív rock formációt, amelynek zenéje a King Crimson, a Yes, az Emerson, Lake & Palmer, a Genesis, Mike Oldfield és Frank Zappa hatásáról árulkodik, és amely rövid idő alatt Észtország legnépszerűbb együttesévé vált. Ő írta a zenekar számait, fuvolázott, ütő- és billentyűshangszereken játszott. A ’80-as évek második felében felhagyott a rock-zenéléssel, és csak kompozíciós munkájára összpontosított. Életét döntően befolyásolta a peresztrojka, ennek köszönhette, hogy zenéje a Szovjetunióból a nyugati közönséghez is eljutott. A fiatal Erkki-Sven Tüürtől a kulturális nyitás jegyében a Helsinki Filharmonikus Zenekar, a Stockholmi Szaxofon Kvartett és a City of Birmingham Szimfonikus Zenekar az elsők között rendelt darabokat. Ma Arvo Pärt mellett ő az észt kortárs zene nemzetközileg is legismertebb képviselője. Műveiben a kompozíciós technikák széles spektrumát alkalmazza, sokféle stílusból merít a gregoriántól a minimalizmusig, a polifóniától a tizenkétfokúságig. Ő maga a „metanyelv” kifejezést használja minderre. „Munkám az érzelmi és intellektuális energia kapcsolatával foglalkozik, ezek csatornázásával, akkumulálásával, eloszlatásával, és újbóli akkumulálásával. Darabjaim hangzó absztrakt drámák, karakterekkel és történések extrém dinamikájú láncával.” Erkki-Sven Tüür zenéjét leginkább a rendkívül erőteljes, kiterjedt transzformációs dimenziók jellemzik. Az intuitív és a racionális szemléletmód szerves egésszé kapcsolódik össze. Tüür munkásságának oroszlánrészét a hangszeres zene teszi ki. Nyolc szimfónia, jó néhány zenekari darab, kilenc versenymű, számos kamarakompozíció, valamint egy opera szerzője. Zeneszerzőként Tüür legfőbb célja, hogy zenéje egzisztenciális kérdéseket vessen fel. „Mi dolgunk a világon? A különböző kultúrák filozófusai, gondolkodói számára ez a legfőbb kérdés. Egyik célom, hogy elérjem a hallgató kreatív energiáinak fészkét. A zene, mivel absztrakt műfaj, mindannyiunkban más képeket hív elő. Minden egyes emberben mást, mert mi mind egyéniségek vagyunk.”