Molnár Viktorral a Weiner Leó Zeneiskolában ismertük meg egymást 11 évvel ezelőtt. Mindketten Dr. Entzné Tőkés Emese tanárnőhöz jártunk zongorázni, én zeneiskolásként, ő pedig konzisként. Már akkor nagyon felnéztem rá, mert gyönyörűen játszott a hangszeren. Egy évig egymás után voltak a zongoraóráink, de nem igazán beszélgettünk, más felé vezettek az útjaink: ő felvételt nyert a budapesti Zeneakadémia zeneszerző szakára. Én pedig a zenei pálya helyett a természettudományt választottam és biológus lettem.

Sajnos az egyetemi tanulmányaim mellett időhiány miatt abba kellett hagynom a zongoratanulást, de mivel nagyon hiányzott, kompenzálásképpen nagyon sokat jártam komolyzenei koncertekre. Hamarosan a Fesztiválzenekar lett a kedvencem, így amikor csak tehettem, elmentem a hangversenyeikre. Mahlerrel is a Fesztiválzenekar ismertetett meg: amikor a 2. szimfóniát játszották három nap egymás után, diákjeggyel mindegyiket meghallgattam. Mahler lett a kedvenc zeneszerzőm.

2022 januárjában olvastam a Müpa egyik programfüzetében, hogy Viktor díjazott lett a 2020-as Müpa Zeneműpályázaton, és a Mars Mission című zenekari darabjával, a MÁV Szimfonikus Zenekar előadásában és Farkas Róbert vezényletével a Bartók Béla Hangversenyteremben debütál. Örültem nagyon, hogy a régi ismerősöm megvalósította álmait, profi zeneszerző lett és ilyen nagy sikere van. Írtam neki, hogy gratulálok, válaszul pedig kaptam tőle egy tiszteletjegyet; a földszinti páholyban ülhettem mellette a koncerten.

Így aztán 2022. január 20-án találkoztunk a Müpában. Ekkor éreztük először, hogy igazán egymásra találtunk. Attól kezdve együtt is sok koncertre jártunk. 2022 karácsonyára Viktornak vettem két koncertjegyet a Fesztiválzenekar januári Mahler-koncertjére, éppen január 20-ára, egy évvel a nagy találkozásunkra. Féltem, hogy ő is ugyanezt veszi majd nekem, de szerencsére más ötlete volt számomra karácsonyi ajándékként.

Január 20-án, amikor a Fesztiválzenekar koncertjére mentünk, még a kocsiban ültünk a parkolóban – én semmit sem sejtettem – amikor Viktor így szólt: „egy évvel ezelőtt régi ismerősként jöttünk a Művészetek Palotájába, mi lenne, ha ma leendő férj és feleségként mennénk koncertre?” – ekkor elővett egy eljegyzési gyűrűt, én pedig igent mondtam. A Fesztiválzenekar Mahler-koncertjét így már jegyespárként élvezhettük, és ez volt az első közös programunk is mennyasszonyként és vőlegényként.