Noha a jövő évi koncertprogram már telis-tele van a Beethoven születésének 250. évfordulóját ünneplő rendezvényekkel, a Barbican saját ünnepségsorozata már most kezdetét vette többek között egy négy koncertből álló sorozat első két részével, amelynek keretében Schiff András előadásában hallhatunk Beethoven-zongoraversenyeket a Budapesti Fesztiválzenekar kíséretével és Fischer Iván vezényletével.

Fischer a versenyműveket Dvořák-darabokkal foglalta keretbe: a program miniatűrökkel kezdődött – az Op. 59-es Legendák egyik darabjával, egy Szláv tánccal és az Op. 29-es négy vegyeskar egyikével, amelyhez a zenekar tagjai hangszerüket letéve profi a capella kórussá avanzsáltak – és a feszültebb 7. (d-moll) szimfóniával, illetve a túláradó érzelmekkel teli 8. (G-dúr) szimfóniával végződött. Az időnként kissé makacsul élénk zenekari hangzás ellenére is kifogástalan, finom zenekari játékot azonban a Beethoven-művek tették igazán emlékezetessé.

Schiff a sorozatot az utolsó két zongoraversennyel, a negyedikkel és az ötödikkel indította. Noha egyik sem tartozik az ismeretlenebb művek közé, a BFZ előadásában teljesen új értelmet nyertek. Minden kis részlet újra lett gondolva, az eredmény mégsem hatott soha didaktikusnak vagy öncélúnak. Minden egyes tökéletesen megformált ütem új meglepetéseket és élményeket tartogatott, új perspektívákkal gazdagította ezeket az általunk olyan jól ismerni vélt műveket – különösen Schiff mesteri bal keze nyomán –, ami Fischert és a zenekart szintén új felfedezésekre sarkallta.

Ráadásban sem volt hiány: a 4. zongoraverseny után a zenekar ismét kórussá alakult, és Schiff kíséretével rázendített Haydn „Die Beredsamkeit” című dalára, az 5. (Császár) zongoraversenyt pedig egy újabb Beethoven-mű követte; az Op. 53-as Waldstein-szonáta első tételének a zongoraversenyekéhez hasonlóan aprólékos kidolgozású, csodálatos előadása. Ha jövőre még ennél is jobb Beethoven-előadásban lehet részünk, akkor valóban szerencsésnek mondhatjuk magunkat.

Az eredeti cikket a linkre kattintva olvashatják el.