"A cseh zeneszerző művét a Fesztiválzenekar a lehető legtisztább alakjában, szinte lemezre kívánkozó módon mutatta meg a közönségnek, sűrű szövésű és frappáns, összetett szerkezetű, drámai energiákat felszabadító kompozícióként. A Beethoven-zongoraverseny viszont ezzel szemben egészen váratlan élmény volt: a darab szólistája, a legendás Elisabeth Leonskaja ugyanis az egész kompozíciót egyetlen megszakítatlan, költői lebegéssé formálta." Rákai Zsuzsanna kritikája az Élet és Irodalomban Beethoven–Dvořák-koncertünkről a Müpában. Vezényelt Fischer Iván, a szólót Elisabeth Leonskaja játszotta.
Erőteljes gesztus jóformán nem is akadt a három tétel során, ragyogóan súlytalan dallamívek, egymástól gömbölyűen elkülönülő, tökéletes formájú hangok uralták az interpretációt, óvatosan kiszélesített zárlatok, kissé szeszélyesen visszatartott, de a poétikus hangulat megfoghatatlanságát egy pillanatra meg nem sértő agogikai ingadozások, amelyekhez Fischer Iván nagyon pontos és érzékeny figyelemmel alkalmazkodott. Az egész produkcióból valami olyan mélységesen vágyott szépség áradt, amit ilyen töménységben az ember rendszerint nem is mer átélni. Az előadók érezhetően egyáltalán nem törekedtek arra, hogy értelmezésük a 4. zongoraversenynek bármiféle általános képét adja. Ellenkezőleg, nagyon is tudatosan formálták egyszerivé, egyféle interpretációs lehetőség megnyilvánulásává az előadást. De a hangverseny megismételhetetlen különösségében, amelynek célja voltaképpen sosem más, mint a leírt zene megszólaltatása, élővé tétele, ez a szabadság csodálatosan frissnek hatott.
A teljes kritikát az Élet és Irodalom oldalán olvashatják el.
