Egy elismert Mahler-énekessel és önmagukból alakított kórussal érkezik Washingtonba a Budapesti Fesztiválzenekar. Az együttes hosszú évekig tartott Mahler-ünnepet Magyarországon, Dvořák pedig az elmúlt két évaduk egyik főszereplője – kettejük műveiből állt össze a virágoktól a halálig ívelő program.

Mahler 1. szimfóniáját még öttételes műként mutatták be Budapesten 1889-ben. Szerzője később számos módosítást végzett a darabon, többet között elhagyta a második tételt, melyet csak 1966-ban fedezték fel újra. A Blumine, ez a virágistennőt idéző cím rövid, idillikus zenét rejt. Lírai hárfaszólama mellett feltűnő az a gyengéd trombitaszóló, amely a tétel előéletével magyarázható: a dallamot Mahler A säckingeni trombitás című drámához írt kísérőzenéjéből mentette át.

A BFZ zenészei évek óta kórusként is meg-megcsillantják tehetségüket a koncertjeiken. Ezúttal Dvořák Esti áldás című lágy vegyeskari művével hangolják rá a közönséget Mahler legmeghatóbb, szintén isteni nyugodtságban feloldódó, Gyermekgyászdalok című darabjára. A Friedrich Rückert verseire komponált zenekari dalciklus öt különböző oldalról világítja meg a gyermek elvesztésével járó fájdalmat, a feldolgozás és az elfogadás folyamatait. Az est szólistájáról a Leipziger Volkszeitungot idézzük: „Gerhild Romberger sötéten csengő hangja nagyszerű választás. Kicsit titokzatos, olykor elbájol, máskor végtelenül határozott.”

A koncert második felében Dvořák 8. (G-dúr) szimfóniája hangzik el, a legintimebb és egyben legeredetibb darab, melyet a szerző a műfajban alkotott. Új utat és hangot keresve jutott el klasszikus formájú, de érzelmileg igen széles skálán mozgó, szláv jegyeket is mutató darabjáig. A fuvola madárhangjai vagy a trombiták táncba hívó szava csak néhány részlet a mű bensőséges és optimista hangulatából.