Szvjatoszlav Richter zongoraművésznek köszönheti, hogy naiv kislányként rájött, merre kell elindulnia – meséli a most 74 éves Elisabeth Leonskaja, világhírű grúz-osztrák zongoraművész, aki novemberben Beethoven két zongoraversenyét játssza a Budapesti Fesztiválzenekarral.
Hogyan készül a közös fellépéseire Fischer Ivánnal és a BFZ-vel? Budapest után Baden-Badenben is együtt muzsikálnak majd.
Elisabeth Leonskaja: Nagyon nagy örömmel gondolok a koncertekre és azokra a muzsikusokra, akiket hosszú évek óta végtelenül nagyra tartok. Alig várom, hogy találkozzunk!
Budapesten Beethoven 4. és 5. zongoraversenyét is játssza. Történetük igen megrázó, hiszen a két darab születése között veszítette el Beethoven a hallását. Érezhető-e bennük ez a tragédia, illetve van-e különbség a kettő között emiatt?
E. L.: Pontosan tudjuk, milyen tragédia zajlott le Beethoven életében amiatt, hogy elveszítette a hallását. Én mégsem érzem, hogy a komponálás minősége más lenne a két zongoraversenyben. A mesternek olyan belső hallása volt, hogy minden darabját ugyanazzal a fantasztikus tehetséggel írta meg, akár hallotta a külső hangokat, akár nem.
Nagyon fontos szerepet játszott az életében Szvjatoszlav Richter zongoraművész. Mesélne egy kicsit a barátságukról?
E. L.: Felmérhetetlen volt számomra ennek a találkozásnak a hatása és a dimenziói. Amikor megismerkedtem ezzel a hatalmas, bölcs, barátságos, bűbájos mesterrel, tehetséges, de nagyon naiv kislány voltam, akinek fogalma sem volt az élet igazi értékeiről és azok jelentőségéről. Ez a kapcsolat végre irányt adott az életemnek, rádöbbentett, hogy milyen utat válasszak és főleg, hogy megértsem, mi a különbség a mesterségbeli szakértelem és az igazi művészet között.
Grúzia fővárosában, Tbilisziben nemrég megkapta a „Művészet papnője” címet. Sok egyéb díjat és kitüntetést kapott az évek során, de ez nagyon kifejező és különleges. Mit jelent pontosan ez az elismerés?
E. L.: Egészen komolyan mondom, hogy fogalmam sincs, ez pontosan mit jelent. Miután Beethoven harmadik zongoraversenyét előadtam, a színpadon teljesen váratlanul megjelent valaki, és átadta ezt a díjat. Semmit sem tudtam róla korábban. Megdöbbentett, persze a szó legjobb értelmében.
Grúziában alapozta meg a zenei tanulmányait. Különleges jelentőséget tulajdonít annak, ha a hazájában ismerik el?
E. L.: Természetesen nagyon nagyra értékeltem ezt a díjat, de nem ez volt az első, amit onnan kaptam. Ausztriában és Oroszországban is sok kitüntetést vehettem már át. Mindenesetre ez az esemény különösen megható volt.
Gyakran jár haza Tbiliszibe? Hol érzi magát igazán otthon?
E. L.: Rendszeresen fellépek Oroszországban és Grúziában is, amit nagyon boldogan teszek. A Moszkvai Konzervatóriumba jártam zongora szakra, ezért ott is otthon érzem magam, különösen amikor az ottani közönségnek játszhatok.
A november 21-22-23-i koncertjeink telt házasak, de november 22-i koncertünket élőben közvetítjük honlapunkon és Facebook-oldalunkon, az Index Facebook-oldalán pedig élő szakkomentálással követhetik a hangversenyt.
