Turné: Mendelssohn, R. Strauss

Mendelssohn világhírű hegedűversenye és egy monumentális balettzene hallható a Budapesti Fesztiválzenekar párizsi vendégjátékának keretében. A koncert nyitányaként Fanny Mendelssohn kórusműve szólal meg, ugyanis a zenekar tagjai előszeretettel adnak elő a cappella műveket, és ápolják ritkán játszott szerzők életművét. A versenymű szólistája, Renaud Capuçon nem először áll a BFZ elé. Claudio Abbado egykori koncertmestere 1737-es Guarneri-hegedűjén hozza el mély és árnyalt hangszíneit, és azt a virtuozitást, amelyért a közönség és a kritikusok egyaránt szeretik. A technikás nyitótételből, éneklő áriából és a Szentivánéji álom hangulatát idéző fináléból álló mű után egy kuriózum, Richard Strauss első befejezett balettzenéje, a József és Potifárné bibliai történetét elmesélő József-legenda hangzik el.

Fanny Hensel, vagy ahogy a legtöbben leánykori nevén ismerik: Fanny Mendelssohn a kor hagyományai szerint nem gyakorolhatta volna legnagyobb szenvedélyét, ám óriási tehetsége mégis utat tört, és elismert női zeneszerzőt faragott belőle. 1846-ban komponált Gartenlieder (Kerti dalok) című ciklusa hat kórusművet tartalmaz vegyeskarra. A sorozat negyedik tételében megzenésített verset Fanny férje, Wilhelm Hensel írta. A szöveg az éjszaka sötétjét és félelmetességét felszámoló fényről, a csendes, mégis eleven természet szépségéről és a szerelemről mesél, a zene ennek megfelelően élénk, csillogó és boldog.

Tizenhárom évesen írt – és nem is rosszul sikerült! – hegedűversenye után Mendelssohn több mint másfél évtized múltán nyúlt csak újra a műfajhoz. A komponálást más munkák és betegségek lassították, így végül csak hat évvel később, 1845-ben fejeződött be. A szerzőnek, bár maga is kiválóan játszott a hangszeren, technikai kérdésekben mindvégig segítségére volt hegedűs barátja, Ferdinand David, aki a darab címzettje is lett. Az eredmény Mendelssohn utolsó nagyobb zenekari műve: egy egyszerűen építkező, de nagyon is újító hegedűverseny. Zenekari bevezető helyett a szólista kezd az első tétel elején, sőt virtuóz kadenciáját is előbb hozza, mint azt a tétel formája sugallná. Nem csak a hegedűs türelmetlen ebben a versenyben: a három tematikusan is rokonságot mutató tétel szünet nélkül, különböző átkötésekkel követi egymást. A Dalok szöveg nélkül világát idéző lassú tétel után életvidám, trombitafanfárral induló finálé zárja a művet.

Operákat komponált, közben balettról fantáziált – Richard Strauss első balettje mégis sokat váratott magára. Ugyan már 1900-ban elkezdett dolgozni egy Kythere című táncművön, de egészen 1912-ig kellett várnia, hogy a balettvilág minden csillaga ideálisan álljon. Ekkor ajánlott neki témákat az Elektra, a Rózsalovag és az Ariadné librettistája, Hugo von Hofmannstahl, akivel végül Jákob kedvenc fia, József fordulatokban gazdag történetében állapodtak meg. A legfőbb motiváció azonban nem a téma, hanem Szergej Gyagilev felkérése volt, illetve a később meghiúsult ígéret, miszerint József szerepét a legendás Vaclav Nyizsinszkij táncolja majd. A bemutatót a Párizsi Operában tartották 1914 májusában a szerző vezényletével és Leonyid Mjaszin főszereplésével. A háború kitörése és a Strausshoz képest is elképesztő zenekari apparátus – négyszeres fafúvóskar, négy hárfa, billentyűsök, ütőhangszerek, osztott vonósok – közösen járult hozzá a mű elfeledéséhez. A Potifár palotájában játszódó történet számos egzotikus és izgalmas tánctételt tartalmaz: szerelem, küzdelem, természetfeletti, csábítás, gyűlölet, hisztéria, kínzás és mennyei segítség teszi színessé nemcsak a szüzsét, a zenét is.