Nemanja Radulović

Nemanja Radulović szerb-francia hegedűművész a zene embereket összekötő erejét hirdeti különleges energiájával és őszinteségével, lebilincselő virtuozitásával, mély kifejezésmódjával és merész műsorösszeállításaival. Radulović, aki a 2024-es OPUS KLASSIK-díj nyertese volt az „Év versenymű-felvétele” kategóriában (Beethoven: Hegedűverseny és Kreutzer-szonáta), a koncertszínpadot „második otthonának” tekinti. Bátor megközelítési módja – melyet a kockázatvállalás és a spontaneitás jellemez – minden előadását a hagyományok és a merész kísérletezés magával ragadó ötvözetévé varázsolja.

Ebben az évadban a közönség Radulović „izgalmas, varázslatos interpretációjában” (Bachtrack) hallhatja Aram Hacsaturján Hegedűversenyét az Enescu Fesztiválon Cristian Măcelaru karmesterrel, valamint a Baltimore-i Szimfonikusokkal Marin Alsop és a Melbourne-i Szimfonikusokkal Jamie Martin vezényletével. Csajkovszkij Hegedűversenyének előadása során ismét együtt dolgozik Krzysztof Urbańskival, amikor visszatér a Varsói Filharmonikusokhoz és debütál a Bambergi Szimfonikus Zenekarral, és először játszik a Skót Királyi Nemzeti Zenekarral (Giedrė Šlekytė karmesterrel) és a Belga Nemzeti Zenekarral (Antony Hermus dirigálása mellett) a brüsszeli BOZAR-ban és a Párizsi Filharmóniában. Az évad végén visszatér Ausztráliába és Japánba, ahol a Melbourne-i, Tasmániai és Yomiuri Nippon Szimfonikus Zenekarokkal lép fel, majd Japánban turné keretében ad szólóesteket.

A közelmúlt kiemelkedő eseményei közé tartoznak fellépései a New York-i Filharmonikusokkal, az Accademia Nazionale di Santa Cecilia zenekarával, a Müncheni Filharmonikusokkal, a Pittsburghi Szimfonikusokkal, a Göteborgi Szimfonikus Zenekarral, a Bécsi Rádió Szimfonikus Zenekarával és a Sydney-i Szimfonikusokkal, továbbá teltházas koncertjei saját zenekarával, a Double Sens-szal a nantes-i La Folle Journée és a Chorégies d’Orange fesztiválokon, valamint a Párizsi Filharmóniában, a Champs-Élysées Színházban és a Berlini Filharmóniában.

Nemanja Radulović 1985-ben Szerbiában született, és a Belgrádi Egyetem Művészeti és Zeneművészeti Kara, valamint a Saari Zeneművészeti Egyetem után a Stauffer Akadémián Salvatore Accardónál, a Párizsi Konzervatóriumban pedig Patrice Fontanarosa irányításával folytatta tanulmányait.