Turné: Beethoven, Bartók – 2

Mivel is érkezhetne egy magyar zenekar Beethoven szülővárosába, mint a bécsi klasszikus szerző és minden idők legnagyobb magyar komponistájának egy-egy nagyszabású alkotásával? A Budapesti Fesztiválzenekar elsőként Beethoven előtt tiszteleg a mester hetedik, gyászindulójáról világhírűvé vált szimfóniájával. Wagner „a tánc apoteózisának” nevezte a darabot, amely szétfeszíti a műfaj addig ismert határait. A szünet után a férfi-női kapcsolatoké lesz a főszerep. Bartók mindhárom egyfelvonásosa – minden színpadi látvány ellenére – belső dráma. A pantomimban elmesélt tanmese, Bartók egyik legkedvesebb műve, A csodálatos mandarin testi-lelki kérdéseket feszegető cselekménye a kortárs táncművészet nemzetközileg is jegyzett magyar együttese, a Duda Éva Társulat közreműködésével elevenedik meg.

Nincs ragadványneve, mégis mindenki ismeri. A bécsi klasszikusok hagyományaira épít, de a romantikus szerzőknek mutat utat. Beethoven 7. szimfóniája program és énekhang alkalmazása nélkül is kiemelkedik a szerző életművéből. A mű keletkezése kis túlzással Johann Maelzelnek, a metronóm feltalálójának köszönhető, aki művet rendelt Beethoventől saját „mechanikus zenekarához”. A darabot 1813. december 8-án mutatták be egy hadirokkant katonák számára rendezett jótékonysági hangversenyen, ahol a 7. szimfónia is először szólalt meg. A 8. szimfónia párdarabjaként komponált mű formailag nagyívű, harmóniailag bátor. Utóbbi rögtön a gyors nyitótétel lassú bevezetésében megmutatkozik. A nem túl lassú második tétel a sötét a-mollban szólal meg, és egyetlen motívum folyamatos növekedéséről szól. A szélsebes, viharos scherzóban csak a visszafogottabb triók hoznak némi nyugalmat, végül a finálé csak tovább fokozza a tempót, a vadságot és az örömteli mániákusságot.

„Egy apacstanyán három apacs kényszerít egy fiatal leányt, hogy csábítson fel férfiakat magához, akiket ők aztán kirabolnak” – kezdi A csodálatos mandarin történetének leírását Bartók Béla. Lengyel Menyhért rémmeséjében az apacsok nem tudják ellátni a két szegény férfi után érkező tehetős kínai baját, aki szerelmével ostromolja a lányt. Fojtogatás, karddöfés és akasztás sem segít. Végül a lány megadja a mandarinnak, amire vágyik, mire az holtan esik össze. Bartók egyfelvonásosa 1926-os kölni ősbemutatóján botrányt kavart, a polgármester a nyílt színen ábrázolt orgazmus miatt betiltotta a további előadásokat. A témán túl progresszív a zene is. Bartók elszakad a klasszikus tonalitástól, és kifejezőeszközként alkalmazza a disszonanciát. Előtérbe helyezi az ütősöket, szokatlan szólamot ír a fúvósoknak, vad, ritmikus, pulzáló hangzással ábrázolja a történetet – legalábbis zeneileg.