Turné: Beethoven, Bartók

Beethoven-Bartók Concert? Bartók: Bluebeard's Castle? Akár így is értelmezhetnénk a BBC rövidítést a Budapesti Fesztiválzenekar Royal Albert Hallban adott hangversenyén. A koncert kitárulkozással, a műfaji keretek szétfeszítésével indul. Beethoven gyászindulójáról világhírűvé vált szimfóniáját Wagner „a tánc apoteózisának” nevezte. A szünet után viszont intenzív belső utazás veszi kezdetét, ahol még ebben a hatalmas koncertteremben is felmerül A kékszakállú regösének kérdése: „Hol a színpad? Kint-e vagy bent?” Hiszen amit látunk és hallunk, valójában belső dráma, a férfilélek legmélyebb bugyrai. A zenetörténet hét leghíresebb ajtaját a Kékszakállú bőrébe bújó, Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett Cser Krisztián és a Juditot megformáló, világszerte méltatott Láng Dorottya nyitja ki.

Nincs ragadványneve, mégis mindenki ismeri. A bécsi klasszikusok hagyományaira épít, de a romantikus szerzőknek mutat utat. Beethoven 7. szimfóniája program és énekhang alkalmazása nélkül is kiemelkedik a szerző életművéből. A mű keletkezése kis túlzással Johann Maelzelnek, a metronóm feltalálójának köszönhető, aki művet rendelt Beethoventől saját „mechanikus zenekarához”. A darabot 1813. december 8-án mutatták be egy hadirokkant katonák számára rendezett jótékonysági hangversenyen, ahol a 7. szimfónia is először szólalt meg. A 8. szimfónia párdarabjaként komponált mű formailag nagyívű, harmóniailag bátor. Utóbbi rögtön a gyors nyitótétel lassú bevezetésében megmutatkozik. A nem túl lassú második tétel a sötét a-mollban szólal meg, és egyetlen motívum folyamatos növekedéséről szól. A szélsebes, viharos scherzóban csak a visszafogottabb triók hoznak némi nyugalmat, végül a finálé csak tovább fokozza a tempót, a vadságot és az örömteli mániákusságot.

Repertoárdarab A kékszakállú herceg vára, amely Bartók első színpadi műve. A gyakran asszonyfaló szörnyetegként ábrázolt Kékszakállt 1440-ben ítélték halálra több feleség meggyilkolása miatt. Ezt az igaz történetet dolgozta fel többek közt az író Balázs Béla is, aki művével a „székely népballadák dramatikus fluidumát” kívánta „színpadra nagyítani”. Bartók figyelmét felkeltette a ballada filozófiai mélysége, a lélek rejtelmeinek e szép ábrázolása, így operát komponált belőle. A művet 1911-ben a Lipótvárosi Kaszinó játszhatatlannak ítélte, az operaházi bemutatóra egészen 1918-ig kellett várni. A Kékszakállúnak látszólag két szereplője van, ám Judit és a herceg mellett nem szabad megfeledkezni a három régi asszonyról, a darabot prózával bevezető regösről, valamint a zene által életre kelő, egy alkalommal fel is sóhajtó várról sem. A hét ajtó mint hét szimfonikus tétel követi egymást: a kínzókamra, a fegyveresház, a kincseskamra, a virágoskert, a fényes birodalom, a könnyek tava és a régi asszonyok terme jellegzetes disszonanciákkal, finoman kikevert hangszínekkel és bámulatos hangnemtervvel kap egyedi, mégis egységbe simuló karaktert.