Concertino: C.P.E. Bach, Mendelssohn, Mozart, Sosztakovics, Beethoven

Hosszas moll kalandozások, ifjúkori művek, utolsó kompozíciók, korszakhatárokon alkotó szerzők – rendkívül színes, évszázadokat átfogó programmal zárja magyarországi évadát a Fesztiválzenekar. A Concertino-sorozat ezúttal is a vonószenekari irodalom legváltozatosabb darabjait hozza el. A klasszicizmusnak megágyazó Bach fiú szimfóniája után a tizenhárom éves Mendelssohn hegedűversenye szól. Utóbbiban a BFZ Végh Sándor Versenyének ötszörös győztese, Kádár István játssza a szólót, aki épp ezzel a művel nyerte el először a díjat 2004-ben. A szünet után Mozart kevés moll darabjának egyike folytatja a sort, ezt Sosztakovics 8. kvartettjének vonószenekari átirata követi. Beethoven egyik utolsó művének tétele zárja a hangversenyt, amelyet a zenekar koncertmestere, Daniel Bard vezet.

Bach legismertebb fia, a másodszülött Carl Philipp Emanuel a zenei klasszicizmus megalkotója. Gottfried van Swieten báró bécsi koncertjeire írt hat „hamburgi” szimfóniája 1773-ban született. A kora klasszikus háromtételes formában írt h-moll darabot éles dinamikai váltások, merészen egymás mellé pakolt motívumok és szokatlan harmóniák jellemzik. A gyors nyitótétel szünet nélkül folyik át a kecses, de harmóniailag feszült lassú tételbe, amely táncos fináléban oldódik fel.

A csodagyerek Mendelssohn tizenhárom évesen írta első, később megtagadott hegedűversenyét. A művet tanárának, Eduard Rietznek ajánlotta. Az 1950-es években Yehudi Menuhin által felfedezett darab a francia hegedűiskola és a C. P. E. Bach fémjelezte vonósszimfónia hagyományainak hatásairól árulkodik. Bach stílusa leginkább a nyitótétel dallamvonalaiban érhető tetten. A meleg andante mintha mozarti jegyeket viselne, a finálé a szerző korának virtuóz szokásait tükrözi.

„Egy rövid adagio két hegedűre, brácsára és csellóra, ahhoz a fúgához, amit régen két zongorára írtam” – szól Mozart tömör összegzése. A tételpár több szempontból is különleges helyet foglal el az életműben. A c-moll hangnemből következően egyrészt borúsabb, mint Mozart legtöbb alkotása, másrészt reflektál a szerző Bach-tanulmányaira, hiszen a fúgaírás egyértelműen bachi örökség, csak épp a prelúdium helyett itt egy 1788-ban készült adagio előzi meg.

Sosztakovics legnépszerűbb kvartettjébe saját személyes tragédiáit és a második világháború szörnyűségeit komponálta bele. „A fasizmus és a háború áldozatainak” – áll a kotta címlapján, de a szerző hattyúdalként a következőt szerette volna ráírni: „a kvartett szerzőjének emlékére”. Feszült, sötét nyitótétel, zsidó dallamot idéző zaklatott scherzo, keringőszerű csontvázzene, pesszimista lassú tétel és halálos ítéletbe halkuló (morendo) finálé követi egymást – ezúttal Rudolf Barshai a szerző által is elfogadott átiratában.

A koncert egyetlen dúr zenéje sem hoz felhőtlen örömöt. Gyönyörűséget viszont igen. A B-dúr vonósnégyes Beethoven utolsó műveinek egyike, 1826 januárjában született. A darab novemberben új finálét kapott – ez a tétel lehet a szerző utolsó szerzeménye. Az idős mester a „kedves” jelzővel illette a hat részből álló kvartettet, amelynek ötödik tétele, a melankolikus Cavatina könnyeket csalt ki belőle. Végtelenül intim és szívszorító zene ez, dalként tálalva.

Érdekességek Carl Philipp Emanuel Bach hamburgi szimfóniája 1773-ban, Mendelssohn hegedűversenye 1822-ben, Mozart adagio és fúgája 1788-ban keletkezett, Sosztakovics 1960-ban komponált vonósnégyesét Rudolf Barsaj 1967-ben írta át kamaraszimfóniává, Beethoven vonósnégyese 1826-ban született; a BFZ Mozart művét legutóbb 2018. június 1-jén (karmester: Jörg Widmann) Sosztakovics Kamaraszimfóniáját 2008. április 14-én Székesfehérváron (karmester: Mark Wigglesworth) játszotta, a többi darabot először tűzi műsorára.

Mi történt a művek keletkezése idején? 1773. december 16-án került sor az úgynevezett „bostoni teadélutánra”, amely megadta a jelet az angolok elleni általános felkelésre, és hozzájárult az 1775-ös amerikai függetlenségi háború kitöréséhez / Charles Messier francia csillagász 1773-ban felfedezte az égbolt egyik legismertebb galaxisát, a Messier 51-et (más néven az Örvény-galaxist) / Franz Schubert osztrák zeneszerző 1822-ben megkomponálta C-dúr („Wanderer”) fantáziáját / William Turner angol festő 1822-ben megfestette IV. György az edinburgh-i Szent Egyed katedrálisban című képét / 1788-ban megindult a Magyar Museum, az első magyar irodalmi folyóirat / Francisco Goya spanyol festő 1788-ban megfestette Don Manuel Osorio Manrique de Zuñiga portréját / 1960. október 16-án Donaueschingenben bemutatták Krzysztof Penderecki lengyel zeneszerző Anaklasis című darabját / 1826-ban megjelent James Fenimore Cooper amerikai író Az utolsó mohikán című regénye / Joseph Nicéphore Niépce francia vegyész 1826-ban elkészítette az első fennmaradt fényképet