Cseh karmester, három cseh szerző és egy cseh hegedűművész – röviden: cseh koncert. A műsoron Janáček legkülönlegesebb operája, A ravasz rókácska elevenedik meg szvit formájában, majd Dvořák veje, Suk hegedűversenynek is nevezhető Fantáziája szólal meg. A szólót Jan Mráček játssza, akit tűpontos intonációja, fenomenális muzikalitása és technikai felkészültsége miatt a kritikusok olyan virtuózokhoz hasonlítanak, mint Joshua Bell és Itzhak Perlman. A programot Martinů érett korban írt első szimfóniája zárja. A cseh zene elkötelezett hírnöke, Jakub Hrůša a Bambergi Szimfonikusoknál és a Covent Gardenben is vezető pozíciót tölt be. A Nemzetközi Martinů Kör és a Dvořák Társaság elnökét az Opus Klassik 2023-ban az év karmesterévé választotta, a 2024-es ICMA-díjra pedig három jelölést is kapott.

Néhányan biztosan elgondolkodtak már azon, milyen jó operát lehetne írni egy képregényből. Leoš Janáček írt is ilyet! Az 1920-ban képsorok formájában megjelent folytatásos mese Stanislav Lolek prágai festő állatrajzaiból és Rudolf Těsnohlídek verseiből állt. Ezt dolgozta át szövegkönyvvé a szerző, hozzáadta a morvaországi Magas-Tátra lélegzetelállító természeti világát, és megszületett A ravasz rókácska. A cím ellenére nem gyerekoperáról van szó. Élet és halál körforgása, szabadság, szerelem, anyaság és a természetbe való visszatérés jelenik meg a harmóniailag és motivikailag igen összetett műben. S bár Janáček sosem készített szvitet az operából, elszánt karmesterek újra és újra megteszik, hogy ezzel is népszerűsítsék a hányattatott sorsú darabot.

Josef Suk 1903-as Fantáziája kifejezetten felhőtlen időszakban született, mégis igen sötét tónusú mű, amely komoly kihívás elé állítja a hegedűs szólistát. A cím leginkább a darab formájára utal, amennyiben egyetlen zenei folyamatban kombinálja a szonátaformát a többtételességgel. A nyitómotívum végig jelen van a műben, s bár a benne szereplő hangközök változnak, ritmusáról és formájáról mindig felismerni. Az energikus első szakaszt kürtök kötik össze a következő, lírai dal és népies tréfa között ugráló résszel. A szédítő kromatika és hangnemi váltások után a finálét a nyitómotívum visszatérése zárja.

„Egyetlen hangot sem szabad megváltoztatni. Ez egy klasszikus szimfónia!” – jelentette ki az 1942-es premier után Szergej Kuszevickij, Martinů első szimfóniájának megrendelője. A karmester úgy fellelkesedett, hogy további őt szimfonikus művet rendelt a szerzőtől. Sokat érlelt első szimfóniája a kritikusok szemében Smetana utódjává emelte a műfajhoz magát addig felkészületlennek érző, immár ötvenkét esztendős Martinůt. A sokféle zenét felvonultató műben találni visszatérő részeket is, ilyen a nyitótétel disszonáns csillogása, amellyel a kontrasztos, angolkürtöt középpontba állító harmadik tételben találkozunk újra. A második tételben sebes menetelés fog közre egy oboán énekelt lírai szakaszt. Végül a kemény, ritmikus finálé a század egyik legizgalmasabb lezárásába torkollik.

Érdekességek: Janáček szvitjét 1924. november 6-án Brnóban mutatták be František Neumann vezényletével, Suk g-moll fantáziája 1904. január 9-én Prágában csendült fel először, Martinů: 1. szimfóniájának premierjére 1942. november 13-án Bostonban került sor Szergej Kuszevickij vezényletével; a Fesztiválzenekar Janáček szvitjét legutóbb 2002. március 30-án játszotta (karmester: Oue Eiji), a másik két művet először adja elő.

Mi történt a művek keletkezése idején? Mihail Bulgakov orosz író 1924-ben befejezte Fehér gárda című regényét, amelyből életében csak részletek jelenhettek meg / Man Ray amerikai képzőművész 1924-ben elkészítette Ingres hegedűje című fotóját / Ottorino Respighi olasz zeneszerző 1924-ben megkomponálta Róma fenyői című darabját / Henri Matisse francia festő 1904-ben megfestette Fény, nyugalom és gyönyör című képét / 1904-ben megjelent Stefan Żeromski lengyel író Hamvak című regénye / 1904. február 17-én a milánói La Scalában bemutatták Giacomo Puccini olasz zeneszerző Pillangókisasszony című operáját / 1942-ben megjelent Louis Aragon francia költő Elza szeme című verseskötete / Edward Hopper amerikai festő 1942-ben befejezte Éjjeli baglyok című képét / 1942. november 22-én Sztálingrádnál (a mai Volgográdnál) a szovjet túlerő bekerítette a német hadsereget / 1942. április 7-én Moszkvában bemutatták Szergej Prokofjev orosz zeneszerző 2. vonósnégyesét