Weber: egy Londonban elhunyt szerző, a német romantikus opera megteremtője, a nyitány műfajának megreformálója. Schumann: egy komponista, akinek hírét halála után juttatta csak el felesége Angliába, és élete során egyetlen zongoraversenyt fejezett be. Mendelssohn: egy Londonban gyakran megforduló, és egy emlékezetes skót utazásból szimfóniát író művész. E három szerző egy-egy műve várja a Fesztiválzenekar első londoni koncertjének közönségét a Royal Albert Hallban. Természetfeletti erők, „valami a szimfónia, a versenymű és a nagy szonáta között”, valamint elképesztő tájak jelennek meg a zenékben. A zongoraverseny szólóját a Londonban élő magyar zongoristalegenda, a II. Erzsébet által zenei tevékenységeiért 2014-ben lovaggá ütött Sir Schiff András játssza.

Amikor Weber Drezdában szembesült azzal, hogy a közönség szinte kizárólag középszerű olasz operákat hallgat, kezébe vette az irányítást. A bűvös vadász című operájával mintaként szolgált Wagner, de még Debussy és Stravinsky számára is. Az azonnal európai sikert arató mű nyitánya nem csupán bemutatja a későbbi témákat, de drámai ívet rajzol belőlük. A kezdő ütemek azonnal megadják a történet alaphangulatát, és megjelenik „a vadász élete és az ördögi erők uralma is”, ahogy a szerző fogalmaz. Szerelem, veszély, tiltott helyek és misztérium – romantikus zenébe foglalva.

1841-ben Schumann komponált egy lírai fantáziát zongorára és zenekarra. Siker híján négy évvel később felesége, a világhírű zongorista Clara Schumann ösztönzésére két további tétellel egészítette ki a darabot. Így született meg az a-moll zongoraverseny, amely már a bemutatón óriási sikert aratott. Schumann a magamutogatás helyett a zenekar szerves részévé tette a zongorát, kivívva ezzel Liszt kritikáját: „zongoraverseny zongora nélkül”. Az idő azonban Schumannt igazolja: a nyitótétel gyönyörű zenei párbeszédei, az Intermezzo szélsőséges érzelmei és a szünet nélkül berobbanó energikus finálé virtuozitása a legnépszerűbb versenyművek közé emelték a művet.

Szünet nélkül következnek egymás után a „Skót” szimfónia tételei is. Mendelssohn 1829-ben Angliában járt, ahol kiruccant, hogy megtekintse a Holyrood-palotát. A romos, növényekkel benőtt környezet láttán azt írta, „azt hiszem, ma a régi kápolnában megtaláltam skót szimfóniám kezdetét”. A vázlatokhoz csak 1841-ben tért vissza újra, a művet a következő évben mutatták be. A szimfónia haydni lassú bevezetése hozza Holyrood komorságát. A tétel variációs gyors szakasszal folytatódik. A vidám scherzo a szerző számára elsőre taszító skót népzenéből merítkezik, és elhalkulva vezet át a visszafogott, Beethoven egyik vonósnégyesét és 7. szimfóniáját is idéző lassú tételbe. A művet harcias, de fényes dúrral feloldott finálé zárja.