A német romantikus opera megteremtőjének nyitánya, a Mendelssohn család érvényesülni nem tudó tehetségének kórusműve, a zeneirodalom egyik legnehezebb és legismertebb hegedűversenye és egy emlékezetes skót utazásból inspirálódott szimfónia – ez a gazdag program várja a Fesztiválzenekar második edinburgh-i koncertjének közönségét. A műsor tele van természeti utalásokkal az erdő hangjaitól az ébredező reggel fényein és a tündérek neszein át az elképesztő skót tájakig. A hegedűverseny szólistája a mindössze 22 éves svéd Daniel Lozakovich, akiről a Mendelssohn-mű kapcsán így írt a Bachtrack kritikusa: „Olyan reveláció volt, mintha először hallottam volna ezt a csodálatos versenyművet. Nagyon megragadott lélegző és kontrollált dinamikája.”

Amikor Weber Drezdában szembesült azzal, hogy a közönség szinte kizárólag középszerű olasz operákat hallgat, kezébe vette az irányítást. A bűvös vadász című operájával mintaként szolgált Wagner, de még Debussy és Stravinsky számára is. Az azonnal európai sikert arató mű nyitánya nem csupán bemutatja a későbbi témákat, de drámai ívet rajzol belőlük. A kezdő ütemek azonnal megadják a történet alaphangulatát, és megjelenik „a vadász élete és az ördögi erők uralma is”, ahogy a szerző fogalmaz. Szerelem, veszély, tiltott helyek és misztérium – romantikus zenébe foglalva.

A 19. században a zeneszerzés férfiszakmának számított. A nők legfeljebb az otthonuk szalonjában szórakoztathatták vendégeiket énekkel és zongoraszóval. Ezeken az alkalmakon bontakozott ki Felix nővére, Fanny Mendelssohn tehetsége, aki dalokat, később pedig kórusműveket is komponált, összesen több mint négyszáz művet. 1846-ban született a hat kórusművet tartalmazó Gartenlieder, a Kerti dalok. A Morgengruß (Reggeli üdvözlet) Fanny férjének szövegére íródott, és ezúttal a BFZ zenészeinek előadásában szólal meg.

Érettkori hegedűversenyét Mendelssohn hegedűs barátjának, Ferdinand Davidnak ajánlotta, aki a betegségek és egyéb munkák miatt hat évre nyúló alkotói munka során végig a szerző segítségére volt. A mű rendhagyóan indul, hiszen a szólista azonnali belépése ritkaságszámba ment akkoriban. Akárcsak a virtuóz kadencia, amely a hagyományos, tételvéget megelőző helyéről korábbra, a visszatérés elé került. Az első tételre egy átkötött fagotthangnak köszönhetően szünet nélkül következő második a Dalok szöveg nélkül világát idézi, majd a művet életvidám, trombitafanfárral induló finálé zárja – ugyancsak szünet nélkül.

Megállás nélkül folyik végig a „Skót” szimfónia négy tétele is. Mendelssohn 1829-ben Angliában járt, ahol kiruccant, hogy megtekintse a Holyrood-palotát. A romos, növényekkel benőtt környezet láttán azt írta, „azt hiszem, ma a régi kápolnában megtaláltam skót szimfóniám kezdetét”. A vázlatokhoz csak 1841-ben tért vissza újra. A szimfónia haydni lassú bevezetése hozza Holyrood komorságát. A tétel variációs gyors szakasszal folytatódik. A vidám scherzo a szerző számára elsőre taszító skót népzenéből merítkezik, és elhalkulva vezet át a visszafogott, Beethovent idéző lassú tételbe. A művet harcias, de fényes dúrral feloldott finálé zárja.