hun/ eng
keresés
kosaram
caio-melisso_interno-20.jpg
Naptáramhoz adom

Turné: Cohen, Prestini, Takemitsu, Menotti

2022
Június2512:00
Naptáramhoz adom

Program

Gilad Cohen:
Firefly Elegy (Szentjánosbogár-elégia)

Paola Prestini:
Thrush Song (Rigóének)

Takemitsu Tōrubio:
And then I knew ’twas Wind (Láttam csak Szél)

Gian Carlo Menottibio:
Canti della lontananza (A távolság dalai)

Közreműködők

Szólista

Közreműködik

További információ

Az esemény körülbelül 2,5 óra hosszúságú.

Az eseményről

Az alkotóművész reagál saját környezetére. Ez a környezet jelentheti a minket körülvevő természetet, és lehet egy szentjánosbogár rövid élete, a vegyszerek növényekre gyakorolt káros hatása vagy épp a láthatatlan, de mindenhol ott lévő szél, de ugyanúgy jelentheti egy emberi kapcsolat és ezzel a belső érzések alakulását. Spoletói koncertjén a Budapesti Fesztiválzenekar négy olyan kortárs komponistától válogat, akik igen eltérő, de elképesztően érzékeny és izgalmas megoldásokkal adnak hangot az őket foglalkoztató témának. Cohen az avantgárdtól a rockon át az arab dallamokig ívelő fúziós zenéje nyitja a programot, majd Prestini a környezetvédelem fontos üzenetét hordozó műve következik, végül Takemitsu szabad, áramló természetzenéje után Menotti fájdalmas dalciklusa zárja a hangversenyt.

Gilad Cohen klarinétra, vonóstrióra és hárfára írt Firefly Elegy című darabjában a főtéma számos átalakuláson megy keresztül, ahogy a szentjánosbogár is sok stádiumon esik át élete során. A halványan világító mozdulatlan petéket rövid fanfárt követően statikus, nyugodt zene fejezi ki. Ezt groove-os, helyenként agresszív hangzás követi, amely a rovarokra vadászó lárvát jeleníti meg. A bebábozódott lárvát aztán végtelen vonósakkordok mutatják be, végül elégia zárja a művet, amelyben a szentjánosbogár élete értelméről elmélkedik.

Paola Prestini a világhírű ökológus és író, Rachel Carson legfőbb munkája, a Néma tavasz című könyv – és legfőképp annak üzenete és hatása – előtt tiszteleg Thrush Song című darabjával. Az írás alapjaiban változtatta meg az emberiség környezethez való hozzáállását. Prestini magnóról és egy szoprán énekes tolmácsolásában vegyesen szólaltatja meg Carson szavait, miközben a vonóstrióból és ütősökből álló együttes megjeleníti többek közt a rigókat, akik énekét Carson csak könyve megírása után tudta tiszta lelkiismerettel hallgatni.

A japán Toru Takemitsu az And then I knew ’twas Wind című művének apparátusában (fuvola, brácsa, hárfa) a példakép Debussyt idézi. A szerző a láthatatlan szél látható nyomai és a lélek emberi tudatban való hasonló munkája között kívánt párhuzamot vonni, amelyhez Emily Dickinson Like Rain it sounded till it curved (Esőzaj volt de elfarolt) kezdetű versének sorát választotta címül. Álomszerű zene, hang-csend játék, finom hangzások és rendhagyó hárfatechnikai megoldások jellemzik a művet.

A telefon című operájáról elhíresült Gian Carlo Menotti Canti della lontananza című dalciklusa a legendás énekes, Elisabeth Schwarzkopf felkérésére íródott. A komponista Samuel Barberrel való megromló kapcsolatából merített ihletet, így született meg a veszteség és elválás fájdalmát megéneklő hét dal: a Gli amanti impossibili (Lehetetlen szerelmesek) feloldatlan nyers érzelmei, a Mattinata di neve (Havas reggel) nosztalgia és veszteség közötti ingázása, az Il settimo bicchiere di vino (A hetedik pohár bor) könnyedsége, a Lo spettro (A kísértet) hátborzongató hangzásvilága, a Dorme Pegaso gyermeki jellege, a La lettera (A levél) operai retorikája és a Rassegnazione (Lemondás) vágyakozó éneke.

Teljes leírás