Ha a barokk gesztika egyik legnagyobb szakértője, Sigrid T’Hooft neve szerepel a műsoron, a BFZ közönsége 2011 óta tudja: különleges régizenei élményben lesz része. Az autentikus megjelenést és mozgást ezúttal a francia kontratenor, Christophe Dumaux mutatja be, akinek a hangja a New York Times kritikusa szerint „fényes, tiszta és erős”, mindemellé ő maga „magas, elegáns és sportos: természetes színpadi jelenség”. Händel operaszerepeit a világ legnagyobb színpadain énekelte már a bécsi Staatsopertől a milánói Scalán át a New York-i Metropolitanig. Az operaáriák – valamint egy szépséges kantáta és egy megható Mária-himnusz – mellett Vivaldi versenyművei is megszólalnak a barokk zene brit szakértője, a Fesztiválzenekar visszatérő karmestere, Jonathan Cohen vezényletével.

Bár nem Vivaldi találta fel a szólóversenymű műfaját és a refrénhez hasonlítható ritornell formát, több száz concertójával ő tette világhírűvé mindkettőt. Háromtételes fagottversenyét kontrasztok és dinamikus párbeszédek jellemzik.

Alessandro Scarlatti inkább a vokális műfajokban alkotott maradandót. Közel hétszáz kantátájának többsége a szerelemről szól. A műsorra tűzött műben expresszív arioso és rövid, töredezett frázisok mutatják be a szenvedélyt és a kétségbeesést.

Vivaldi Op. 3-as versenyműsorozata, a L’Estro Armonico (Harmóniai inspiráció) a 18. század egyik legnagyobb hatású műve, még Bachot is foglalkoztatta. A szerző kései kísérletezéseivel szemben itt hagyományosabb zenét kapunk.

„Üdvöz légy, Úrnőnk, irgalmasságnak asszonya!” – szól a Salve Regina kezdő sora. A hat verset hat tételben feldolgozó mű zenei sóhajoktól indul, majd Jézus altatóján keresztül szeretetteljes, meleg frázisokkal zárul.

Olasz tartózkodása után Händel Londonban telepedett le, ahol 1719-től a Royal Academy of Music zeneigazgatójaként olasz operák bemutatásáért felelt. Az ő feladata volt a neves énekesek, így a kor legnagyobb sztárjai, a kasztrált művészek szerződtetése is. A különleges hangfajt – amelyre a szerzők előszeretettel komponáltak, és amelyen az Admétosz álmoktól gyötört, haldokló címszereplője és az álruhás Kleopátra hatása alá kerülő Caesar is megszólal – ma kontratenor helyettesíti.

A két Händel-blokk között egy még Vivaldi életművében is ritka hangszer-összeállítású versenymű szólal meg. A vonóskarral szemben álló két oboa hangszíne és egymásra tercelő dallamai különleges atmoszférát teremtenek.

A koncertet Händel két áriája zárja. A da capo, vagyis visszatéréses forma lehetőséget nyújt az énekesnek, hogy díszítésein keresztül a megismételt szakaszban megmutassa virtuozitását, kreativitását, és hatásos finálévá emelje bármelyik áriát. Elsőként a Poppaea-történetből jól ismert Otho szerelmes éneke szólal meg a Velencében bemutatott Agrippinából, majd újra londoni opera, a Rodelinda drámaibb hangvételű áriája zárja az estet.

Érdekességek Vivaldi 1730–31 körül komponálta Fagottversenyét, Versenyműve 1711-ben jelent meg, Händel Admétoszát, Julius Caesarját és Rodelindáját 1727. január 31-én, illetve 1724. február 20-án és 1725. február 13-án Londonban, Agrippináját 1709. december 26-án Velencében mutatták be, a többi elhangzó mű keletkezési idejét nem ismerjük; a Fesztiválzenekar a darabokat most játssza először.

Mi történt a művek keletkezése idején? William Hogarth angol festő, grafikus 1731-ben elkészítette az Egy prostituált élete című, hat darabból álló rézmetszet-ciklusát / 1731. március 16-án megkötötték a bécsi egyezményt, amellyel négyes szövetség jött létre a Német-római Birodalom, a Brit Birodalom, a Spanyol Királyság és a Holland Királyság között / Mányoki Ádám 1711-ben megfestette híres önarcképét / 1727 novemberében Velencében először vitték színre Antonio Vivaldi Orlando furioso című operáját / 1724. április 7-én Lipcsében bemutatták Johann Sebastian Bach János-passióját / 1725-ben megjelent Giambattista Vico olasz történész Új tudomány című történelemfilozófiai alapműve / 1725. február 8-án férje, I. (Nagy) Péter cár halála után I. Katalin lépett az orosz trónra / 1709-ben egy angol hajó megtalálta Alexander Selkirk skót tengerészt a Más a Tierra nevű csendes-óceáni szigeten; az ő hajótörésének története ihlette Daniel Defoe-t Robinson Crusoe című társadalmi regénye írásakor