A dél-koreai Seong-Jin Cho a világ egyik legnagyobb lemezkiadójával, a Deutsche Grammophonnal áll kizárólagos szerződésben. Ezúttal Liszt Ferenc A-dúr zongoraversenyének szólistájaként lép fel a BFZ-vel. A műsoron csupa Liszt-mű szólal meg. A zenekar egyetlen tagja sem fog unatkozni, hiszen műveiben a szerző előszeretettel használt óriási apparátust. A leghíresebb magyar rapszódia zenekari változata ugyanolyan bombasztikusra sikerült, mint a négy változatot megélt, egyre gazdagabb hangszerelésű zongoraverseny. Bár a koncert végén a Faust-szimfónia első, kórusmentes változata szólal meg, fortissimo hangzásokból itt sem lesz hiány.

A 19. század közepén a világ egyre több pontján született meg a nemzeti zene igénye. Liszt Ferenc lelkiismeretesen gyűjtötte az általa magyar népzenének hitt dallamokat (elsősorban cigány muzsikusok magyaros nótáit), majd megírta máig legnépszerűbb sorozatát, a tizenkilenc magyar rapszódiát. A Teleki László grófnak ajánlott, szólózongorára komponált művek közül hatot zenekarra is átdolgozott. Mint a többi rapszódia, a c-moll is a csárdás táncszerkezetét követi: komoly, sőt drámai hangvételű „lassan” után energikus és virtuóz „friska”, vagyis frisscsárdás következik.

Az 1840-es évek végén Liszt visszavonult a zongoravirtuózi pályától, udvari karmesterként Weimarban telepedett le, és zeneszerzői figyelmét az addig elhanyagolt szimfonikus műfajok felé fordította. Az A-dúr zongoraverseny 1857-es bemutatóján már csak a karmesteri pódiumra lépett fel, a zongoraszólamot egyik tanítványa játszotta. Bár a mű egytételesnek hangzik, több szakaszra tagolható. Liszt egyetlen bensőséges és lírai alapgondolatra fűzi fel a darabot úgy, hogy minden alkalommal más-más karakterben és tempóban hozza vissza a témát, utoljára a fináléban rezes fanfárként.

„Találmányát”, a téma-transzformációt Liszt a Faust-szimfóniában fejlesztette tökélyre. A háromtételes mű Goethe Faustját veszi alapul, de ahelyett, hogy megzenésítené a történetet, a három főszereplő zenei portréját festi meg. Először Faust jelenik meg, aki a 20. századba előremutató, a skála valamennyi hangját magába foglaló dallamával a mindentudás vágyát jelképezi. Témái az utolsó tételben eltorzulva, kiforgatva, sőt kigúnyolva térnek vissza Mefisztóként. A megdicsőülést hozó Margit kifog az ördögön: a gyönyörű második tétel dallamai nem esnek áldozatul semmilyen átalakulásnak.

Érdekességek Liszt 2. magyar rapszódiája 1847-ben keletkezett, 2. zongoraversenyét 1857. január 7-én Wiemarban (szólista: Hans von Bronsart, a szerző vezényletével), a Faust-szimfóniát 1857. szeptember 5-én Weimarban (a szerző vezényletével) mutatták be; a Fesztiválzenekar a 2. magyar rapszódiát legutóbb 2016. április 10-én Székesfehérváron (karmester David Robertson), a 2. zongoraversenyt 2017. március 5-én Utrechtben (szólista Dejan Lazić, karmester: Fischer Iván), a Faust-szimfóniát 2013. március 9-én Ljubljanában (karmester: Fischer Iván) játszotta.

Mi történt a művek keletkezése idején? 1847-ben (Ellis Bell álnév alatt) megjelent Emily Brontë angol írónő Üvöltő szelek című regénye / Frédéric Chopin lengyel zeneszerző 1847-ben megírta Op. 64-es Keringők című művét / 1847-ben Magyarországon megalakult az Ellenzéki Párt, amelynek első elnökévé Batthyány Lajost választották / Antoine Wiertz belga festő 1847-ben megfestette Két fiatal lány című képét / 1857. március 8-án textiliparban dolgozó nők tüntettek New York utcáin emberibb munkafeltételeket és magasabb fizetést követelve (a tüntetés évfordulója a nemzetközi nőnap) / 1857-ben megjelent Charles Baudelaire francia költő korszakos jelentőségű kötete, A romlás virágai / Jean-François Millet francia festő 1857-ben megfestette Kalászszedők című képét