Johann Baptist Vaňhal

A nagy kortársak, Haydn, Mozart és Beethoven árnyékában elhomályosul a 18. század második felének néhány igazán érdemdús alkotója. „Kismesterekként” emlegetjük őket, sokukról nem is igazán vesz tudomást a nagyközönség, műveik inkább csak érdekességekként, mint saját jogon hangzanak el a hangversenytermekben. Pedig alighanem többet érdemelnének, hiszen kitűnő zenét írtak. Ráadásul az „igazán nagy” szerzők műveinek értésében is sokat segítene, ha e ritkán hallható művek társaságában szólalnának meg, mintegy szemléltetve, hogy milyen zenei közegben születtek. A méltatlanul elhanyagolt kismesterek közé tartozott az 1739-ben, a kelet-csehországi Nehanicéban született, és 1813-ban Bécsben elhunyt Johann Baptist Vaňhal (vagy ahogy a korabeli német források említik: Wanhall vagy Wanhal). A cseh zeneszerző parasztcsalád sarja volt. Egy jótékony és művészetpártoló csehországi arisztokrata hölgy, Schaffgotsch grófné támogatásának köszönhetően 1761-ben Bécsbe került, ahol Carl Ditters von Dittersdorf növendékeként végezte tanulmányait. 1769 és 1771 között Itáliában csiszolta tudását. Az opera műfaja is ekkoriban kezdte el foglalkoztatni: a zsánerben több művet is alkotott. Rövidebb horvátországi és magyarországi tartózkodások után végleg Bécsben telepedett le. Vanhalt a polgári zeneszerző prototípusaként tartják számon, ő volt az egyik első olyan komponista, aki nem valamely udvari szolgálatába szegődve kereste kenyerét, hanem kizárólag kompozíciói bevételéből, valamint tanításból élt. Tanárként leghíresebb növendékei közé tartozott Ignaz Pleyel. Vaňhal hatalmas életművet, több mint 1300 darabot hagyott  ránk, egyebek mellett 73 szimfóniát és 100-nál több vonósnégyest, és nagy számú kamarazenei formációkra írott, és zongoraművet is. A hagyományos műfajokban alkotott művek mellett programatikus zongoraszonátát komponált a Trafalgari ütközetről, és ő írta a zenetörténet első nagybőgőversenyét is.