Victor Aviat nemzetközi hírű oboaművész, aki egy ideje karmesterként is nagy sikereket arat a világban. 2005 óta muzsikál együtt a Fesztiválzenekarral oboaművészként, de karmesterként is állt már az együttes élén. Június 9-én és 10-én idei utolsó Concertino koncertjeinken Mozart „briliáns, humoros és fenséges” C-dúr oboaversenyét játssza. Váradi Júlia interjúja.
Mielőtt először vezényelte a Fesztiválzenekart, Fischer Iván úgy mutatta be Önt 2017-ben, mint csodálatos, érzékeny muzsikust, akinek van valami különleges poézis a személyiségében. Mit tanult a BFZ zeneigazgatójától?
Victor Aviat: Ivánnal 2005 óta vagyunk szoros kapcsolatban – akkor kezdtem el fiatal oboistaként játszani a Fesztiválzenekarban. Az azóta eltelt időszak rendkívül tanulságos „utazás” volt számomra. Nemcsak amiatt, amit karmesterként kaptam tőle – oboistaként is minden alkalommal valami újat tapasztalok a közös munka során.
Sokféle dolgot tanultam tőle, különösen a zenész küldetéséről. Tudja, az ismert francia színész, Louis Jouvet azt szokta mondani, hogy színészként fel kell nagyítania az igazságot, hogy elérje a közönséget, ugyanakkor soha nem szabad elveszítenie a belső igazságát – „az igazság illúziója az igazsággal szemben”. Kicsit olyan ez, mint amikor egy fapálca összecsuklik, ha a vízbe tartják. A bot a szemünk előtt látszólag meghajlik, de valójában mindig egyenes marad. Zenészként nekünk is át kell adnunk, ami a kottában le van írva, de ami a legfontosabb, életre kell keltenünk... és el kell juttatnunk a fülekbe. Ivánnak köszönhetően úgy érzem, ezt sikerült megtanulnom, magamévá tennem és megvalósítanom. De emellett olyan értékeket is megértettem, mint a zenélés általános célja. De tanultam a szabadságról is, amit adnunk kell magunknak, vagy a kreativitásunk táplálásáról. Hogy néha meg kell törnünk a mintákat, hogy új megvilágításban gondoljuk saját magunkra és az életünkre. Ez olyan tudás, amit rendkívül nagyra értékelek benne, és amit a saját tanítványaimnak is biztosan átadok majd.
Először oboistaként találkozhatott Önnel a magyar közönség. Ma mit érez közelebb magához, a hangszeres játékot, vagy a karmesterséget?
V. A.: Bár a karmesterség révén az elmúlt évtizedben sok új dolgot megtanulhattam mind koncepcionális szempontból, mind pedig a közösség, a zenei együttesek lényegét tekintve, az oboázás továbbra is közelebb áll hozzám. Valószínűleg azért, mert zenészként ez az alapja számomra annak, hogy magam kreáljam azt a hangot, amely által meg tudom szólítani a közönséget. Szólistaként a karmesteri tanulmányaim előtt sokkal többször léptem fel, és ez hiányozni kezdett. A következő években mindenképpen többet szeretnék oboázni.
Következő budapesti koncertjein ismét oboistaként áll majd színpadra. Mozart híres C-dúr oboaversenyét játssza a Zeneakadémián, amelyet a szerző 1777-ben írt Salzburgban. A művet Mozart egyik világos, könnyed hangszerelésű kompozíciójaként emlegetik, amely a hangszer játékos, éneklésre alkalmas oldalát mutatja meg. Mit gondol erről?
V. A.: Mozart C-dúr oboaversenye egyértelműen a legfontosabb darab a repertoárunkban. Mint minden, amihez Mozart hozzányúlt, ez is egy zseniális mű, amely a hangszer briliáns oldalát és virtuozitását magas fokú zenei tartalommal ötvözi: a nyitótétel minden fenségességével és humoros átmeneteivel, az árnyak és fények között csodálkozó, nemes adagio-jával kései operáinak egyes áriáira emlékeztet. És igen, ez egy játékos zene, ahogy Mozart darabjai között több hasonlót is találunk. Valójában az utolsó tétel témáját használta fel Blondchen áriájához a később megírt Szöktetés a szerájból című operájában: „Micsoda boldogság, micsoda elragadtatás uralkodik most keblemben!” Az oboistának belül énekesnek kell éreznie magát, miközben ezt a versenyművet előadja. Az összes különböző jelmezt a fejében kell hordoznia játék közben.
Hosszú évek óta dolgozik együtt a Fesztiválzenekarral. Milyen érzés lesz újra oboázni velük, miután már vezényelte is őket? Hogyan készül erre a visszatérésre?
V. A.: Néhányszor már vezényeltem a zenekart, de korábban elég sokszor játszottam is velük. Nagyon természetes és nagyon kellemes számomra, hogy eljövök és előadom ezt a versenyművet a BFZ-vel, hiszen ők a kollégáim és barátaim. A köztünk lévő cinkosság túlmutat a színpadon. Igazi kiváltság ilyen körülmények között zenélni. Ráadásul négy koncertünk lesz (a két budapesti fellépés mellett egy koncert Gödöllőn, egy pedig Székesfehérváron), így a közös öröm és szórakozás tovább tart! Nagyon várom már, és remélem, hogy a közönség is osztozni fog velünk ebben az örömben!
