A Budapesti Fesztiválzenekar hangversenyével indult hétfő este a Filharmónia Magyarország 2019/2020-as Kodály-bérlete. A Hírös Agóra színháztermében a világ tíz legjobb zenekara között számon tartott együttes Haydn- és Mozart-műveket szólaltatott meg. Az est dirigense a BFZ első vendégkarmestere, Takács-Nagy Gábor volt, aki évente általában háromszor tíz napot dolgozik együtt a zenekarral. „Úgy érzem, ha Haydnt és Mozartot játszom a Fesztiválzenekarral, megfiatalodom. Fantasztikus pozitív életenergia és életerő van mindkettőjükben!” – vallotta egy korábbi interjúban a két zeneszerző kifogyhatatlan szimfonikus termésének tolmácsolását évek óta folytató Takács-Nagy Gábor. Ezt az életörömöt jól tükrözte a két műsorra tűzött, fényes C-dúrban írt szimfónia és Mozart zongoraversenye is.

Haydn szimfóniáinak több mint egyharmada – így a kecskeméti hangverseny első részében felcsendült huszadik, C-dúr is – az 1758 és 1765 közötti időszakban keletkezett. A mű megírásának pontos körülményei máig nem tisztázottak: vagy Morzin gróf udvarában, vagy Fertődön, az Esterházyak alkalmazásában született. Mint a 18. század közepén keletkezett művek többsége, ez is a gáláns stílus jellegzetességeit viseli magán. A Budapesti Fesztiválzenekar nagyvonalú, magabiztos játéka hűen tükrözte Haydn bő negyed évezreddel ezelőtt rögzített zenei gondolatait.

Ezt követően Mozart Esz-dúr zongoraversenyét hallgathatta meg a nagyérdemű. A kompozíció 1777 januárjában keletkezett, azaz Mozart teljes életműve tükrében korai darab, hiszen ezt követően még tizennyolc zongoraversenyt írt, ennek ellenére mérföldkő a műfaj addigi történetében: nagyobb szabású, mint az addigiak, a stílusa kifinomultabb, részletgazdagabb, eredeti megoldásokban gazdag kompozíció. A mű szólistája napjaink egyik legjelentősebb és legfoglalkoztatottabb francia zongoristája, Jean-Efflam Bavouzet volt, akit a Times kritikusa 2011-ben ekként méltatott: „Bavouzet ujjainak játéka jól megkülönböztethető; kutató, átható, képektől tüzes. Végtelenül kíváncsi; igyekszik bármely szerző egyedi hangzását és nyelvezetét felderíteni.”

A Mozart-versenymű kiváló előadóját a kecskeméti koncert közönsége is hatalmas ünneplésben részesítette. Önfeledt, mégis hihetetlenül precíz, a zenekar tagjaival szinte együtt lélegző muzsikálása derűt, békességet sugárzott, ezt köszönték meg a jelenlévők. A hangverseny valamennyi percét egyébként ez a hangulat jellemezte. Egyetlen pillanat volt kivétel: a versenymű második tétele zongoraszólamának utolsó hangja csak kissé megkésve szólalt meg, a dallamot egy bekapcsolva felejtett telefon csengésének végét megvárva ütötte le a francia zongorista. Néhány perccel később, immár a Hírös Agóra széksoraiban elhelyezkedve Bavouzet látványos mozdulattal, saját okoskészülékének elnémításával próbálta enyhíteni a korábbi kínos momentumot.

Szünet után Mozart egyik szimfóniájával folytatódott a bécsi klasszikus est. Mozart 1783 nyarán vitte el feleségét először Salzburgba, hogy bemutassa családjának. Még az esős évszak beköszönte előtt visszaindultak Bécsbe, de közben megálltak Linzben. Innen Mozart részletes beszámolót írt apjának, többek között arról tájékoztatva őt, hogy mivel elfelejtett magával vinni kész szimfóniát, újat kellett írnia. „Kedden, vagyis november 4-én a színházban hangversenyt fogok adni, és mivel nincs velem egyetlen szimfóniám sem, nyaktörő gyorsasággal dolgozom egy újon, amelynek addigra el kell készülnie. Be is fejezem levelemet, mert a körmömre ég már a munka.” Így született a Linzi szimfónia, amely a nagy sietség ellenére színes, jó humorú, frappáns darab lett. Jól visszaadta mindezt a fővárosi együttes sziporkázóan könnyed előadása, méltán kaptak vastapsot.

A koncertnek különös hangulatot adott, hogy Takács-Nagy Gábor az elhangzó művek előtt vidám, közvetlen stílusban néhány érdekes információt is megosztott a közönséggel. A jelenlévők többek között megtudhatták, hogy Haydn a gondokkal küzdő emberek megvigasztalására komponálta darabjait, hogy Nemeshegyi Péter jezsuita szerzetes tanár szerint „Mozart muzsikája gyógyítja és széppé teszi a lelket…”, s hogy Pep Guardiola, a Barcelona futballcsapatának egykori, a Manchester City jelenlegi edzője az erőlködés nélküli játék erejében bízik. A korabeli történetek felidézésével, valamint személyes élményeinek átadásával a műsorvezetői szerepet is vállaló dirigens nemcsak közelebb hozta a zeneszeretőket a darabokhoz, de egy kicsit bennfentessé is tette őket. Kecskeméten is igazolta Devich János Liszt Ferenc-díjas csellóművész, zenepedagógus, a Zeneakadémia professor emeritusa két évvel ezelőtti gondolatait, aki Takács-Nagy Gábor emberi és művészi kvalitásait méltatva úgy fogalmazott: „Felszínre hozza a karaktereket, kiélezi a feszültségeket, megbékél a feloldásban. [...] Szuggesztív mint művész és szuggesztív mint ember.”

Az eredeti cikket teljes terjedelmében a linkre kattintva olvashatják el.