BFO
Budapesti Fesztiválzenekar
Koncertsorozat

Turné: Genf

Claudio Monteverdi: La favola d’Orfeo

Baráth Emőke (Eurüdiké, a Zene)
Valerio Contaldo (Orpheusz)
Michal Czerniawski (Pásztor, a Reménység)
Cyril Auvity (Pásztor, Lélek)
Francisco Fernández-Rueda (Pásztor, Lélek)
Peter Harvey (Pásztor, Pluto)
Núria Rial (Nimfa, Proserpina, Bacchánsnő)
Antonio Abete (Kharón, Lélek)
Luciana Mancini (Hírnök, Bacchánsnő)

Jelmez: Anna Biagiotti
Koreográfia: Sigrid T’Hooft
Rendező: Fischer Iván
Vezényel: Fischer Iván

Fischer Iván operatársulatával évente egy új produkciót mutat be. Ebben a szezonban ez Monteverdi első operája, az Orfeo.

A darab címe azért La favola d’Orfeo (Orpheusz meséje), mert ez volt az eredeti cím, ahogy a remekművet 1607-­ben megismerhette a mantovai ősbemutató közönsége. A befejezés is más volt, mint a ma közismert finálé. Az eredeti szövegkönyvben az opera nem Apollón jóságos érkezésével és Orpheusz égbe emelésével végződik, hanem egy vad bacchanáliával és a főhős meggyilkolásával. Most ezt az eredeti koncepciót mutatjuk be, amelyben a hiányzó zenei részt Fischer Iván rekonstruálta.

A tavalyi Falstaff-előadás sikeres alkotói állítják színpadra ezt a produkciót is, amelyet Budapest után Vicenzában és Genfben is láthat a közönség. A szólisták a világ minden tájáról érkeznek, a főszerepeket a magyar Baráth Emőke és az olasz Valerio Contaldo énekli. A táncosok a barokk gesztika egyik legnagyobb szakértőjével, Sigrid T’Hooft koreográfussal dolgoznak együtt, aki évek óta segíti a zenekar régizenei produkcióit.

Fischer Iván Facebook-oldalán többrészes blogban írta le az Orfeóval kapcsolatos gondolatait. Elsősorban a titokzatos és mágikus hatású mitológiai dalnok kérdése izgatja, az, hogy milyen szerepet játszott ez a kultikus figura a reneszánsz és a barokk kor közötti átmeneti években. Leírja, hogyan ütközik a plátói szerelem a földi örömök megszállott híveivel, és miért választotta inkább a darab első, reneszánsz változatát erre az előadásra.

Részletek