hun/ eng
keresés
kosaram
Jan Dismas Zelenka

Jan Dismas Zelenka

Zelenka 1679-ben, a csehországi Loudovicében, muzsikuscsaládban született, apja orgonista volt,ő maga a prágai jezsuita kollégiumban tanult. Iskolájával később is kapcsolatot tartott. 1710 körül Drezdába szerződött: az udvari zenekar első nagybőgőse lett. Egy hosszabb bécsi tartózkodástól, rövidebb Prágában töltött időszakoktól és egy itáliai úttól eltekintve élete hátralévő részét Drezdában élte le. Az Elba-parti Firenze, ahogy a szász fővárost nevezték, jelentős politikai és kulturális központként vonzotta a művészeket. Történetének egyik legragyogóbb korszaka Erős Ágost szász választófejedelem és lengyel király uralkodásához fűződik. Lengyel királlyá választásához az uralkodónak katolikus hitre kellett térnie. Így lett a lutheránus többségű Szászország fővárosa két vallás helyi központja: a katolikusé és az evangélikusé. Míg kortársa, Bach inkább a lutheránus egyházzenét gazdagította, addig Zelenka számos szakrális művet komponált Drezdában katolikus egyházi használatra. Összesen mintegy százötven kompozíciót, köztük huszonegy misét, zsoltárokat, három bibliai témájú oratóriumot hagyott ránk. Szerzeményeiből a drezdai udvari zenekar magas színvonalára következtethetünk. E zenekarnak öt évadon keresztül volt karnagya. Bécsi tanulmányai idején Johann Josef Fux növendéke volt. A mester nyilvánvaló hatással volt növendékére. Az 1723-as esztendő kimagaslóan fontos Zelenka életében, alighanem karrierje csúcsát jelentette, hogy VI. Károly prágai koronázási ünnepségére a jezsuiták darabot rendeltek tőle. Zelenka maga komponálta Sub olea pacis című oratóriumát, amelynek magánszólamait cseh nemesek énekelték. Zelenka későbbi élete viszonylagos eseménytelenségben telt Drezdában. Az évek során lassanként átvette a betegeskedő udvari karnagy, Heinichen feladatait, ám hiába, Heinichen 1729-ben bekövetkezett halála után nem nevezték ki udvari karnaggyá. Az 1730-as évektől kezdve az udvari zeneszerző címet viselhette, ez azonban nem járt kellően magas díjazással. Zelenka ismeretségben állt lipcsei kollégájával, Bachhal. Ismerték és becsülték egymás zenéjét, ám eltérő vallási hagyományokat és zenei nyelvet képviseltek. Zelenka 1745-ben halt meg. Műveinek többsége kéziratban megmaradt Drezdában. Életművének újrafelfedezése a 20. század második felében kezdődött meg.