Giovanni Sollima

Giovanni Sollima zenész családban született Palermóban, 1962-ben. Tanulmányait Palermóban, Salzburgban és Stuttgartban végezte, és már gyerekként megindult fényes nemzetközi karrierje olyan művészek mellett, mint Claudio Abbado, Martha Argerich, Jörg Demus és Giuseppe Sinopoli.

Szólókarrierje mellett kreatív kíváncsisága új horizontokat is nyitott előtte a zeneszerzés területén - eltéveszthetetlen stílusát a különböző műfajok keveredése jellemzi: minimalizmus, rock, elektronikus zene, népzene a Földközi-tenger környékéről, mindez régi- és barokk zenei felhanggal, a klasszikus zenei képzésen alapulva.

Kompozícióit olyan jelentős klasszikus zenei előadók szólaltatták már meg, mint Yo-Yo Ma, Riccardo Muti, Antonio Pappano, Daniele Gatti, Gidon Kremer a Kremerata Baltica zenekarral, Fischer Iván, Mischa Maisky, Viktoria Mullova, Yuri Bashmet a Moszkvai Szólistákkal, Sol Gabetta, Katia és Marielle Labeque, Ruggero Raimondi, Mario Brunello, Bruno Canino, a Scala Filharmonikus Zenekara, a Santa Cecilia Zenekara, a Chicagói Szimfonikus Zenekar, az Il Giardino Armonico, az Accademia Bizantina, a Királyi Concertgebouw Zenekar, az Amsterdam Sinfonietta, a Budapesti Fesztiválzenekar, a Berlini Filharmonikusok Vonósegyüttese, a berlini Konzerthaus zenekara, a Royal Liverpool Philharmonic Orchestra, a Manchester Camerata, a Belgrádi Filharmonikus Zenekar, az Ausztrál Kamarazenekar, valamint olyan popsztárok, mint Patti Smith, Larry Coryell, Mauro Pagani, Stefano Bollani és Elisa (operája, az Ellis Island főszereplője).

A mozi és a tv-képernyő világában írt már zenét Peter Greenawaynek (Tulse Luper bőröndjei és Éjjeli őrjárat), John Turturrónak (Evidence for a Sicilian Tragedy), Carlos Saurának (La Jota), Anatolij Vaszilijevnek (L’Asino), Marco Tullio Giordanának (Száz lépés és Szépséges fiatalság) és Lasse Gjertsennek (Daydream). Színházi berkekben írt már és játszott zenét több rendező, köztük Robert Wilson, Alessandro Baricco és Peter Stein számára. 2006-ban Peter Greenaway az ő zenéjét választotta egy jelentős amszterdami installációhoz, amelyet Rembrandt születésének négyszáz éves évfordulója alkalmából készítettek. A tánc területén számos jelentős koreográfussal dolgozott együtt, úgy mint Karole Armitage, Bebe Miller és Carolyn Carlson, aki a Velencei Biennálén felkérte, hogy a táncosok között játsszon, megmutatva színpadi varázsát.

Műveit szólistaként vagy különböző kamaraformációkban a világ minden táján előadta már, olyan eseményeken és helyszíneken, mint a Carnegie Hall, a Merkin Hall és a Brooklyn Zeneakadémia New Yorkban, a milánói Scala, a Queen Elizabeth Hall és a Wigmore Hall Londonban, a párizsi Salle Gaveau, a moszkvai Csajkovszkij Terem, a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia, az Isztambuli Nemzetközi Fesztivál, a Tokiói Nyári Fesztivál, a Sydney-i Operaház, a Tanglewood Fesztivál, a római Santa Cecilia Akadémia auditóriuma, a Velencei Biennálé, a Ravennai Fesztivál, a Kronbergi Fesztivál, a weimari Kunstfest, a Lockenhaus Fesztivál, az Amszterdami Biennálé, a Los Angeles-i Piatigorsky Fesztivál vagy az Expo 2010 olasz pavilonjának megnyitója Sanghajban a La Scala zenekarával. Turnézott az Egyesült Királyságban, Hollandiában, az Egyesült Államokban, Kanadában, Oroszországban, Japánban, Kínában és Ausztráliában. A jelentős helyszínek mellett fellép a fiatal közönséghez közelebb álló alternatív helyszíneken is, úgy mint a New York-i Knitting Factory, az underground műfaj valódi fellegvára, ahol a Pulitzer-díjas Justin Davidson úgy beszélt róla, mint „a gordonka Jimi Hendrixéről”. Rendkívül jelentős a Szahara sivatagban való fellépése, valamint egy szicíliai ún. „gebbia”-ban (öntőzővíz-tartály) tartott víz alatti előadás.

2012-ben ő volt a fő megalkotója és művészeti igazgatója annak a rendkívül dinamikus zenei együttesnek, a 100 Gordonkának, amely hat év alatt „Vándorfesztiváljával” színpadon állt már Rómában, Milánóban, Budapesten, Torinóban, Ravennában, Luccában és Palermóban.

Milánó Önkormányzata Sollimát bízta meg az Expo 2015 zenéjének megkomponálásával. Ennek hangjaival avatták fel Michelangelo Rondanini Pieta szobrának új kiállítótermét.

2017. június 2-án, az Olasz Köztársaság Ünnepén a Quirinale-palotában adott koncertet a köztársasági elnök, a Parlament alsó és felsőházának elnöke, valamint a világ minden tájáról érkező nagykövetek előtt.

2018 októberében megkapta a nagyhírű Anner Bijlsma díjat az amszterdami Gordonka Biennálén, ahol vendégművészként lépett föl.

Számos CD-je közül említésre méltó az Aquilarco, amely a Point Music/Universal gondozásában jelent meg (Philip Glass felkérésére), a Works és a When We Were Trees, amelyeket a Sony adott ki; a Neapolitain Concertos és a Sonatas for Cello by Giovanni Battista Costanzi a Glossa Music-nál, a Caravaggio, a 100 Cellos live in Rome és az Aquilarco live in New York az Egea Music kiadónál, az Onyricon, az Il Caravaggio rubato és az A Clandestine Night in Rome pedig a Decca kiadónál jelent meg.

Sollima egy 1679-es Cremonában készült Francesco Ruggeri hangszeren játszik. 2010 óta a Santa Cecilia Akadémia tanára, ahol akadémikusi címet kapott. Műveiben keleti és nyugati akusztikus hangszereket, elektromos és elektronikus eszközöket is használ, amelyeket saját találmányaival ötvöz, úgy mint az ún. „aquilarco” és más, kifejezetten neki készített hangszerek, például a tenorhegedű, amilyet Caravaggio festményein láthatunk, vagy a jéggordonka, amelyen 2007 telén 3200 méterrel a tengerszint felett játszott egy igluszínházban, a Dolomitok gleccserei között.

Műveit a milánói Casa Musicale Sonzogno adja ki.