BFO
Budapesti Fesztiválzenekar
Egyéb 2017. március 08.

Varázsolni cimbalommal

Ökrös Oszkár a családi legendárium szerint is arra született, hogy cimbalmos legyen. A Kossuth-díjas művész több mint húsz éve lép fel rendszeresen a Budapesti Fesztiválzenekarral, legközelebb március 29-én, 30-án és április 1-én a Müpában, ahol improvizációból sem lesz hiány. Interjú.

A „cimbalom varázslója”, vagy a „cimbalom Paganinije” - így emlegetik Ökrös Oszkár cimbalomművészt autentikus szakmai fórumokon. Mennyire divatos hangszer ma a cimbalom, amelynek ilyen virtuóz művészévé vált?

Ökrös Oszkár: Érdekes módon, mintha reneszánszát élné a cimbalom, tudomásom szerint egyre többen tanulnak ezen a hangszeren játszani. A barátaimtól azt hallom, hogy ez külföldön is jellemző: sok az olyan muzsikus, aki korábban zongorázni tanult, majd átképezte magát cimbalmosnak is. Persze a cimbalom egyáltalán nem olyan, mint a zongora, de a legközelebb mégiscsak ez áll hozzá. Ha pedig valaki tud zongorázni, akár autodidakta módon is megtanulhat cimbalmozni. Azért is szeretik sokan, mert sok klasszikus műben alkalmazzák.

Pedig nem igazán számít klasszikus hangszernek. Vajon miért izgatta Lisztet vagy Stravinskyt a cimbalomra írható muzsika?

Ö. O.: A barokk korban sokszor alkalmazták, de aztán a 17. századtól hosszú időn keresztül csak a népzenei darabokban lehetett hallani. A 18. század végéig csak a cigányzenészek és néhány más népi zenész muzsikált rajta, a korabeli nagy klasszikusok egyáltalán nem foglalkoztak vele. Csak jóval később születtek meg azok a nagy és ismert klasszikus zeneművek, amelyekben megszólalt a cimbalom. Magyarországon Erkel Ferenc alkalmazta olykor a kompozícióiban, de igazán Bartók és Kodály új irányzatának volt köszönhető, hogy bekerült a komolyzene hangszerei közé nálunk is. Rácz Aladár fejlesztette tökélyre a cimbalom alkalmazását. Amikor a 20-as években Bach, Scarlatti és Couperin műveit cimbalmon kezdte játszani, kiderült, hogy ez a csodálatos hangszer kiválóan alkalmazható klasszikus, vagy preklasszikus művek esetében is. A saját maga által írt zenedarabok végleg bebizonyították, hogy ez a hangszer beilleszthető a komolyzenei művek hangszertárába.

A cimbalomkészítés talán még bonyolultabb mesterség lehet, mint a többi hangszer előállítása. Kik voltak a híres cimbalomkészítők?

Ö. O.: A modernebb cimbalmokat a Schunda cég készítette a 19. században, majd őt követte a világhírűvé vált magyar cimbalomkészítő, Bohák Lajos és a teljes Bohák dinasztia. Az általuk készített cimbalmok a Stradivari-hegedűk, vagy a Steinway-zongorák színvonalához hasonló.

Azt tudom, hogy kisgyerek volt, amikor cimbalmozni kezdett, de pontosan mikor és miért nyúlt ehhez a hangszerhez?

Ö. O.: Hatéves koromban kezdtem cimbalmozni. Nagyapám híres cimbalmos volt és nekem nagyon tetszett, ahogy játszott ezen a nagy hangszeren. Mindig ott sündörögtem és hallani sem akartam más hangszerről. A családban sokan játszanak hegedűn, zongorán, meg más hangszereken, de én ragaszkodtam a cimbalomhoz. Így aztán nagyapám elkezdett tanítani és rohamos léptekkel haladtam előre. Mindenki azt mondogatta, hogy ez a gyerek erre született.  Nyolcévesen már országos versenyt nyertem, a jutalmam pedig az volt, hogy bekerülhettem a konzervatóriumba. Persze miniszteri engedély kellett ahhoz, hogy ilyen fiatalon felvegyenek.

Végül a Kossuth-díj is elérkezett és világhírű cimbalmos lett. Fischer Ivánnal és a Budapesti Fesztiválzenekarral mióta játszik együtt?

Ö. O.: Több mint húsz éve, hogy Iván meghívott szólistának a zenekarba. Ezért azóta is hálás vagyok neki. Óriási élmény volt, hogy Brahms összes Magyar táncát CD-re vehettem velük. Azóta rendszeresen fellépek a Fesztiválzenekarral, töretlen a barátság és a jó kapcsolat velük. Fischer Ivánt emberként és karmesterként is nagyon tisztelem. És igazán jól esik, hogy amikor felmerül, hogy cimbalom is megszólaljon a hangversenyen, ő mindig engem hív.

A fia hegedűművész lett, őt nem vonzotta a cimbalom?

Ö. O.: Nemrég diplomázott a Brüsszeli Királyi Zeneakadémián Igor Ojsztrahnál, és párhuzamosan a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Szenthelyi Miklósnál. Jó hangszert választott, emellett kéne maradnia.

A BFZ-vel március 29-én, 30-án és április 1-én Liszt 1. magyar rapszódiáját játssza.

Ö. O.: Igen, ebben a darabban a zongorakadenciák igen komoly helyet foglalnak el, az átiratban pedig a zongora szerepét a cimbalom veszi át. Különösen szerencsésnek érzem magam, mert Fischer Iván szabad kezet ad a darab eljátszásakor, ami azt jelenti, hogy szinte csak az időtartamokat jelöli meg, egyébként én magam dönthetem el, hogyan játszom, ami maximális improvizációs lehetőséget teremt számomra. Ez minden esetben óriási élmény!