BFO
Budapesti Fesztiválzenekar
Kritikák 2016. június 10.

Kilobájtnyi kultúra: a Budapesti Fesztiválzenekar Rigában – összeszokott és ihletett zenekar

A Rigai Fesztivál keretein belül a Budapesti Fesztiválzenekar Fischer Iván vezényletével a „Bolsaja Gildia” termében lépett fel. A szimfonikus tervet határidő előtt teljesítették és túlteljesítették: két hét leforgása alatt a lett fővárost és fesztiválját két világhírű zenekar is meglátogatta. (Andrej Savrej írása)

A fesztivált a Londoni Szimfonikus Zenekar nyitotta meg Sir Antonio Pappano vezényletével, zárásként pedig a Budapesti Fesztiválzenekart hallhattuk. Úgy tűnik, hogy Fischer Iván karmester még 1983-ban álmai zenekarát hozta létre, amely azóta Magyarország és saját büszkeségének tárgya.

A hangversenyen jelen lévő „vájt fülűek” hasonlatosságot véltek felfedezni Fischer és a nagy Jevgenyij Mravinszkij között, aki valaha a Leningrádi Filharmonikusok élén állt. Talán külsőleg nem annyira szigorú és aszketikus, mint neves kollégája, de az eredmény fenomenális: ez az a meglehetősen ritka eset, amikor Fischer vezényletével egy nagy zenekar egyként szól, mint egy csodálatosan összehangolt és jól működő mechanizmus.

Gondolom, az a tény sem véletlen, hogy a budapesti zenekar már ma éppen Szentpétervárott játszik, a Mariinszkij Színház nemrég újjáépített hangversenytermében, a Fehér éjszakák csillagai fesztivál keretein belül.

A zenekar valóban nagyon lelkes, és a mostani koncert programja is érdekes. Igor Stravinsky a „Kártyajáték” című baletthez írt zenéjével kezdtek. Borisz Avramecz professzor, neves zenetudósunk szerint ez a félórás partitúra „hihetetlenül nehéz”, és nálunk igazán ritkán adják elő.

Majd következett Liszt Ferenc 2. zongoraversenye Várjon Dénes hírneves magyar zongoraművész előadásában. Úgy tűnik, Liszt az egész életét átszövi, a Budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián tanult, most ott tanít, ráadásul Magyarország kormánya a nagy magyar zeneszerző és zongoraművész nevét viselő díjjal is kitüntette. Liszt zenéjét sajátjának érzi, és teljesen felszabadultan, könnyed virtuozitással adja elő. Éppen ez a könnyedség a meghatározó, bár csak sejteni lehet, hogy mennyi munka van mögötte. Ráadásként a zongoraművész előadott egy számunkra kevéssé ismert darabot, a képzett zenekedvelők véleménye szerint ez nagy valószínűséggel Kodály Zoltán műve volt.

A második részben a két Gramophone-díjjal kitüntetett és Grammy-díjra felterjesztett zenekar előadta Antonín Dvořak grandiózus Nyolcadik szimfóniáját.

Minden teljesült! A teljes szimfonikus boldogsághoz Rigában már csak a Bécsi Szimfonikus Zenekar és egy korszerű hangversenyterem hiányzik. De hát, ahogy mondani szokás, ez már egy másik történet.