BFO
Budapesti Fesztiválzenekar
Kritikák 2016. május 22.

Guardian: Fischer örömteli vezénylése mindenkire átragadt

Fischer Iván, a karmester, aki mindig szereti a dolgokat máshogy csinálni, újabban operarendezésre adta a fejét. A Budapesti Fesztiválzenekar mostani európai turnéján szcenírozott hangversenyen – gyakorlatilag multimédia-változatban – mutatta be A varázsfuvolát. Fischer rendezése emlékeztet rá, hogy Mozart operája, a gyakran rákent máz ellenére, alapvetően tündérmese. A zenekar mögötti hatalmas vetítővásznon látjuk a képeskönyv lapjait, amelyből előtűnnek a szereplők.

Az ének nyelve német, bár a prózai részeket hat színész angolul adja elő. Fischer rendezése szellemes és játékos, helyenként kiemelkedő éleslátással hagyja a dolgokat kibontakozni. Igen hatásos, hogy egy fiatal és jóképű Sarastrót (Cser Krisztián) Bernard Richter Taminójának riválisává tesz Hanna-Elisabeth Müller Paminájának kegyeiért. Csak Rodolphe Briand szado-mazo jelmezbe öltözött Monostatosa lóg ki a képből.

A hangzás csodálatos, bár Hanno Müller-Brachmann Papagenója szokatlanul sötét tónusú, és néha túlzásba viszi a karakter félénk báját. Richter hangja csillogó, az egyáltalán nem behódoló Paminát alakító Müller pedig kellemesen öntudatos.

Cser nemes hangképzésébe melegséget is visz, míg Mandy Fredrich biztonságos háromvonalas F-ekkel jól alakítja az Éj királynőjét. Fischer örömteli vezénylése mindenkire átragadt, a BFZ muzsikusai pedig kifogástalanul játszottak. Nagy kár, hogy az előadást csak egyszer láthatta a brit közönség. Valódi csemege, igazán örültünk volna a rendszeres előadásoknak.

Az eredeti cikk a The Guardianben jelent meg.