BFO
Budapesti Fesztiválzenekar
2017. augusztus 08.

Fischer: "hamarabb ismertem a kottát, mint az abc-t"

Fischer Ivánnal ifjúságról, a komponálás és a rendezés örömeiről. A The Mumble opera interjúja.

Hol született, illetve hol töltötte ifjúságát? És ma hol van az otthona?

Szobánk ablaka az Andrássy útra nézett, pont a budapesti Operaházzal szemben laktunk. Gyerekként sokat nézegettem az épületet, ahol néhány évet Gustav Mahler is eltöltött operaigazgatóként. Nyolc éves voltam, amikor születésnapi ajándékként megkaptam életem első bérletét. Akkoriban naplót vezettem, amelybe feljegyeztem, hogy melyik énekes tetszett vagy nem tetszett, és hogy miért vélekedtem róluk így. Manapság Berlinben és Budapesten élek.

Mikor kezdte felismerni, hogy van zenei tehetsége?

Zenei és színházi család sarjaként ez a kérdés igazából sosem merült fel így. Édesapám zeneszerző, karmester volt, és operákat fordított magyarra. Édesanyámnak pedig énekesnek kellett volna lennie. Vacsora mellett zenéről, kultúráról, irodalomról beszélgettünk. Hamarabb ismertem a kottát, mint az ábécét!

A zene a vérében van. Ez születésétől fogva így van, vagy kellettek ehhez a tanulmányok is?

A Kodály-módszer szerint neveltek minket, amely egy nagyszerű megközelítés. Az is segített, hogy zongorázni, hegedülni és végül csellózni tanultam. A gyerekkori tanulmányok nagyon fontosak.

Több hangszeren is játszik. Melyiket nevezné a legerősebb hangszerének?

Amikor csellistaként végeztem Bécsben, rájöttem, hogy én igazából nem hangszeres zenész vagyok. Ugyanazokat a darabokat ismételgetni és hosszú órákon keresztül gyakorolni nem volt a kedvemre való. Általánosságban érdekelt viszont a zene és a művészet jelentése. És szívesen dolgoztam együtt másokkal.

Mivel tölti idejét Fischer Iván, amikor nem a zenével foglalkozik?

Most, hogy operákat is rendezek, ezt érzem egyre inkább a szakmámnak. Azt sosem találtam elég izgalmasnak, ha csak a hangzásért felelek. Az viszont teljesen én vagyok, ha magam felelhetek egy egész mű lényegéért.

Alapítója és zeneigazgatója a Budapesti Fesztiválzenekarnak. Mondana néhány szót a társulatról?

Ez egy kiváló és újító szellemű zenekar. Szerencsés vagyok, hiszen a világ legjobb zenekaraival dolgozhatok együtt, a legjobb eredményeket mégis velük érem el.

Mitől lesz valaki jó karmester?

Jó és magasan képzett zenésznek kell lenni hozzá, valamint jó és felelősségteljes embernek. Karmesterként a művet teljes egészében magunkévá kell tenni, hogy átadhassuk azt a zenekarnak és a közönségnek. A zenei képzettség ahhoz kell, hogy magunkévá tehessük az alkotást, az emberi minőség pedig ahhoz, hogy meg tudjuk osztani másokkal.

Az utóbbi néhány évben egyre ismertebbé vált nemzetközi szinten is mint zeneszerző. Milyen motivációk vezérelték, amikor elkezdett új zenét szerezni?

Viszonylag későn ismertem fel ezt az adottságot, mert annyira lekötöttek a karmesteri teendők. A zeneszerzéshez idő kell és csendes környezet. Ma már kizárólag egy kis magyar faluban komponálok. Ez számomra most a legnagyobb öröm.

Idén fellép az Edinburgh-i Nemzetközi Fesztiválon. Mondana róla néhány szót?

Egy szimfonikus koncert mellett bemutatom azt a Don Giovanni-feldolgozásomat, amelyet először Budapesten és New Yorkban adtunk elő 2011-ben. Mostanra sok részletét megváltoztattam, kibővítettem a koncepcióját, vagyis szerintem mára egy érettebb változattal találkozhat a közönség.

Mit tartogat még 2017 hátralévő része Fischer Ivánnak?

Számos turnét és az új, gyermekeknek szóló operám befejezését!

Az eredeti interjút itt olvashatják el.