BFO
Budapesti Fesztiválzenekar

Turné: Perugia

Turné: Brugge, Toulouse, Grenoble, Bologna, Brescia, Perugia (2019. május)

Perugia, Teatro Morlacchi 2019. május 24. 20:30

Emanuel Ax (zongora) • Vezényel: Fischer Iván

Bővebben

A koncertről

Gioachino Rossini: A tolvaj szarka – nyitány

Wolfgang Amadeus Mozart: G-dúr zongoraverseny, K. 453

Gioachino Rossini: Olasz nő Algírban – nyitány

Franz Schubert: 4. (c-moll, „Tragikus”) szimfónia, D. 417

Mindenkinek megvannak az erősségei: Rossininek a nyitányok, Mozartnak a zongoraversenyek, Schubertnek a szimfóniák. Bizonyítjuk.

Rossinit bátran nevezhetjük a nyitányok mesterének. Operái rendkívül népszerűek, azok nyitányai azonban önállóan is gyakran megszólalnak. Az Olasz nő Algírban a szerelmi civódások, az intrikák és egy merész átverés vígoperája, nyitánya legalább olyan közkedvelt, mint a teljes mű. A Tolvaj szarkáról ugyanez már nem mondható el. Az operát ritkán játsszák, a nyitány ugyanakkor a mindenkori „Rossini-slágerlista” biztos dobogósa, a szerző egyik legismertebb műve. Bár a közönség állítólag úgy ment el a bemutatóra, hogy a legkisebb hiba esetén is botrányt csap, az előadás tomboló siker lett. A nyitányt Rossini aznap írta a Scala egyik padlásszobájában, ahova az igazgató zárta be. Négy markos férfit bízott meg azzal, hogy ha elkészül egy oldal a kéziratból, azonnal dobják le az ablakból, de ha késik a lap, akkor Rossinit dobják ki rajta.

Mozartot ilyen veszély nem fenyegette, amikor 1784-ben megírta a G-dúr zongoraversenyt tehetséges bécsi tanítványa, Barbara Ployer számára. Önként tette, és már a második volt, amit a fiatal nőnek címzett. A mű indulószerűen kezdődik, amit a romantikusan bensőséges középső rész követ, az egyik legszomorúbb zene, amit valaha írtak. A finálé naiv-gondtalan, érzelmes-csipkelődő hangulata és népies bája elkergeti a sötét fellegeket.

Schubertre talán Beethoven volt a legnagyobb hatással, de bizonyos művein Mozart nyoma inkább érezhető. Ilyen az 1816-ban, tizenkilenc évesen írt IV. szimfóniája is, amit a szerző utólag a „Tragikus” címmel látott el. Ez azonban nem szó szerint, csak idézőjelesen értendő. Bár a darab eleje még maga a tömör életfájdalom, a végére teljesen feloldódik a napsugaras optimizmusban.