BFO
Budapesti Fesztiválzenekar

Vicenzai Operafesztivál

Turné: Vicenzai Operafesztivál (2018. október)

Vicenza, Vicenzai Operafesztivál - Teatro Olimpico 2018. október 13. 20:30

Sylvia Schwartz, Eva Mei (szoprán) • Tasszisz Krisztojannisz (bariton) • Xabier Anduaga (tenor) • Vezényel: Fischer Iván

Bővebben

A koncertről

Gioachino Rossini: Olasz nő Algírban – nyitány

Wolfgang Amadeus Mozart: Figaro házassága, K. 492 – Deh vieni, non tardar (Susanna áriája a IV. felvonásból);
Don Giovanni, K. 527 – Là ci darem la mano (Don Giovanni és Zerlina kettőse az I. felvonásból)

Franz Schubert: 5. (B-dúr) szimfónia, D. 485

Gioachino Rossini: A tolvaj szarka – nyitány

Gaetano Donizetti: Szerelmi bájital – Una furtiva lagrima (Nemorino románca a II. felvonásból)

Antonín Dvořák: b-moll legenda, Op. 59/10;
9. szláv tánc, Op. 72/1

Giuseppe Verdi: A szicíliai vecsernye – Mercè, dilette amiche (Elena áriája az V. felvonásból)

Kodály Zoltán: Galántai táncok

Donizetti Szerelmi bájital című vígoperájának Una furtiva lagrima kezdetű áriájában a félszeg Nemorinóban szerelmének, Adinának könnyei láttán tudatosul, hogy a lány viszontszereti. Verdi (eredetileg franciául íródott, de többnyire olasz nyelven előadott) A szicíliai vecsernyéjének Boleróként emlegetett áriájában Hélène arra kéri barátait, ünnepeljék vele együtt a frigyét. Rossini sziporkázó nyitányaival – úgymint az Olasz nő Algírban vidám, vagy a A tolvaj szarka katonazenét idéző bevezető zenéje – időtálló zenekari remekműveket alkotott.

Mozart Figaro házasságának szövevényes utolsó felvonásában a címszereplő újdonsült jegyese, Susanna színleg a grófot, valójában azonban magát Figarót hívja énekével. A Don Giovanni egyik duettjében a nőcsábász újabb lányt ringat abba a hitbe, hogy szándékai tisztességesek, mindezt azonban jókora sármmal teszi.

Schubert 1816-ban komponált V. szimfóniája Mozart hatását tükrözi. Harmadik tétele egy virgonc menüett, amelyhez hasonló táncdallamok jellemzik az est hátralévő darabjait is. Dvořák 1. szláv tánca (op. 71) a hagyományosan egyszemélyes, rendhagyó „odzemok” szlovák táncformában íródott; a tíz részből álló, lírai Legendák lassú, szomorú utolsó darabja szintén tele van nyilvánvalóan táncszerű elemekkel.

A program táncos jellege Kodály Galántai táncok című művében csúcsosodik ki. Ez az 1933-ban született izgalmas mű a helység népzenei hagyományait idézi, s egyben a nagy múltra visszatekintő, híres cigányzenekarának állít emléket.