BFO
Budapesti Fesztiválzenekar

Turné: Santander

Turné: Ravello, London, Santander, San Sebastián, Stresa, Merano (2018. augusztus)

Santander, Palacio de Festivales de Cantabria 2018. augusztus 25. 20:30

Christina Landshamer (szoprán) • Vezényel: Fischer Iván

Bővebben

A koncertről

George Enescu: 1. (C-dúr) szvit, Op. 9 – I. Prélude à l'unisson

Bartók Béla: Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára, Sz. 106, BB 114

Gustav Mahler: 4. (G-dúr) szimfónia

Mi köti össze Enescut, Bartókot és Mahlert? Páratlan zsenialitásuk és különleges műveik. Főszerepben Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar vonósai és Christina Landshamer.

George Enescu a 20. század egyik legjelentősebb művésze volt, karmester, hegedűművész, zeneszerző és pedagógus, aki a román klasszikus zenét emelte európai színvonalra. Őstehetség volt, aki ötévesen adta első koncertjét, ő volt Yehudi Menuhin mestere. Műveiben sokféle hatás keveredett a román népiességtől kezdve a romantikán és újbarokkon át a francia zenéig. 1903-ban született első szvitjének nyitótétele, a wagneri hatásokat tükröző Prélude à l'unisson, melyet Saint-Saëns francia zeneszerzőnek ajánlott, Kodályra is mély benyomást gyakorolt, a darabot oktatási eszközként használta.

Akárcsak Enescu művében, úgy Bartók 1936-os darabjában is a vonósok a főszereplők. A 20. század egyik legeredetibb remekművét Fischer Iván szerint a BFZ játssza a legjobban a világon, ami nem véletlen: a zenekar muzsikusai „anyanyelvi szinten beszélik Bartók zenei nyelvét”. A mű több tekintetben újdonságot hozott, ritmikailag és a vonósjáték terén is csupa izgalom, de a BFZ karmestere szerint van még egy különlegessége: mivel azt két, egymással szemben helyet foglaló kiszenekar adja elő, emiatt a mű „kicsit barokkos”.

Enescuhoz hasonlóan Gustav Mahler is született tehetség volt, aki már hatévesen komponált. Első három szimfóniája a késő romantika világából merített, az 1900-ban befejezett 4. viszont klasszikusabb irányba fordult, a zeneszerző gyökereihez tért vissza. A változatos, szenvedélyes és varázslatos mű a belső derű és a túlvilági békesség keresésének szimfóniája. A dalos zárótételben, melynek szövegét A fiú csodakürtje című versciklusból kölcsönözött a szerző, a zenével együtt oldódunk fel az örök nyugalomban.