Váltás mobil nézetre
130212_193

A színházak és az operaházak figyelmének fénypászmájában az idén klasszikusok álltak – Shakespeare-től és Tennessee Williamstől Wagnerig és Mozartig - és kiváló produkciók születtek. Olyan előadások, amelyek az elsőtől az utolsó pillanatig lenyűgözték közönségüket, és amelyek rendezői friss perspektívából ragadták meg a műveket. Akadt néhány kortárs mű is, amelynek sikerült az áttörés, és amelyek olyan hatást értek el, mint az évadot meghatározó, legendás drámaírók és zeneszerzők művei. Íme tíz kimagasló színházi élmény, amelyeket 2013-ban a legemlékezetesebbeknek találtam:

Vízkereszt, vagy amit akartok (Belasco Theatre): Ez az a Shakespeare-darab, amely úgy megmosolyogtat, hogy a végén már szinte fáj. Olivia szerepében Mark Rylance mesteri alakítást nyújt — derűs, mulatságos, rokonszenvet keltő, és csodálatosan részletgazdag, Samuel Barnett Violája és Paul Chahidi Mariája szintén csupa élvezet „szoknyaszerepben”. A „historikusan tájékozott előadás” minden részletében káprázatos, a zenétől a díszletig.

Üvegfigurák (Booth Theatre): John Tiffany rendezése gyönyörűen kiemeli Tennessee Williams klasszikus művének poézisét . Laura szerepében Celia Keenan-Bolger mélyen emberi alakítást nyújt, Amanda szerepében Cherry Jones uralja a színpadot, Zachary Quinto pedig magával ragadóan formálja meg Tom nyughatatlan figuráját.

“Parsifal” (Metropolitan Opera): François Giraud új rendezése döbbenetes képi világot idéz, benne Amfortas sebének egész színpadot betöltő ábrázolásával, amihez fenséges zenei megvalósítás társul. A karmester Daniele Gatti, Jonas Kaufmann a címszerepben ragyogó Wagner-énekesnek bizonyul, Rene Pape Gurnemanza az énekesre jellemző, erőteljes alakítás, Katarina Dalayman Kundryja megnyerő, Peter Mattei pedig megindítóan énekli Amfortas szólamát.

“Two Trains Running” (Two River Theater): August Wilson darabja a szegények életéről szól. 1969-ben, Pittsburgh-ben, egy afrikai-amerikai közösségben játszódik. Ruben Santiago-Hudson rendezésében a darab érzékeny interpretációt kapott.

“Good People” (George Street Playhouse): David Saint minden szempontból kielégítő és gondolatébresztő tolmácsolását láttuk David Lindsey-Abaire darabjának, amely egy dél-bostoni nő portréját rajzolja fel barátai és szomszédai közegében. Ellen McLaughlin árnyaltan alakítja Margie szerepét.

“The Electric Baby” (Two River Theater): Stefanie Zadravec új darabja mesterien szövi cselekményét, amelyben szó esik kapcsolatokról, családról és véletlenről, s mindezek együtt egy elbűvölő sztorit adnak ki., amelyben van gyász, bánat, empátia, némi jól adagolt humor, folklór, s mindez egyedülálló, őszinte bensőséges hanggal társul. May Adrales megható előadást rendezett, erős szereposztással.

“A Gentleman’s Guide to Love and Murder” (Walter Kerr Theatre): Steven Lutvak és Robert L. Freeman új musicalje egy olyan emberről szól, aki a meggazdagodás érdekében mindenre képes. Elragadó alakítások, bravúros teljesítmények. Jefferson Mays bámulatba ejtő gyorsasággal bújik egyik jelmezből a másikba, Bryce Pinkham a gyilkos, Monty Navarro szerepében elbűvölő Lisa O’Hare kitűnő a boszorkányszerű Sibella bőrében, Lauren Worsham csodálatos, mint Navarro menyasszonya és kuzinja, a szende Phoebe.

“Tovarich” (The Shakespeare Theatre of New Jersey): A New Jersey-i Shakespeare Színház művészeti igazgatója, Bonnie J. Monte kincsre bukkant, amikor meglelte Jacques Deval elfeledett, 1933-ban írott “Tovarich,” című darabját.

“Le Nozze di Figaro” (Mostly Mozart Festival): Fischer Iván a Budapesti Fesztiválzenekar élén mutatta be Mozart operáját, amely egyfelől megcsillogtatta jellegzetes karmesteri erényeit, – és amelyből kitetszett, hogy két évvel ezelőtt látott Don Giovanni-rendezése nem egyszeri ügy volt. Díszletként használta a zsinórpadlásról lelógó jelmezeket, amelyek segítségével a szereplők egymás személyiségébe bújtak — amivel kihozta a mű identitással és autoritással foglalkozó rétegét is, friss interpretációját adta a Figarónak.

“A Midsummer Night’s Dream” (Metropolitan Opera): a Benjamin Britten-centenárium alkalmából a Met új, lelkesítő előadását állította ki a komponista Shakespeare vígjátékából készített operájának. A partitúra James Conlon vezényletével lendületes tolmácsolásban szólalt meg, amely kiemelte a zene színgazdagságát. Az énekesek – köztük az Oberont alakító karizmatikus kontratenor, Iestyn Daviestől a Zuboly szerepében ellenállhatatlan Matthew Rose-ig és a legkisebb mesteremberig egytől egyig hozzájárultak a mű varázsához.

Ebben az évben elég sok kiemelkedő produkció született, úgyhogy a tízes lista nem tűnik elégnek, ezért szeretnék még rávenni egy megható, és bámulatosan kivitelezett, kamarajellegű előadást, a Luna Stage „A Moon for the Misbegotten” című produkcióját, és a spektrum túlsó végéről pedig a „Pippin” című Broadway-musical pompás előadását, valamint ugyancsak a Broadway „Matildáját”, a Paper Mill Playhouse “Thoroughly Modern Millie,” és a McCarter Színház “Proof” című előadását, amelyek ugyancsak kimagaslottak az idén látott színházi esték közül.

 

Ronni Reich

nj.com