Váltás mobil nézetre
A Vörös Tehén

musicalamerica.com By Rebecca Schmid
Azt tartja a mondás, hogy ahol a szavak véget érnek, ott kezdődik a zene. Bármilyen lapos közhelynek tűnik ez, Fischer Iván „A Vörös Tehén ” című egyfelvonásos operája, amelynek németországi bemutatójára a múlt héten a berlini Konzerthausban került sor, jól példázza a mondás igazságát. A mai magyarországi jobboldali politikára való reakcióként írott mű figyelmeztetés: humor és spiritualitás keveréke, amely azonban egy percig sem próbálja fejbe verni hallgatóságát.

Egy zenei pastiche hivatott a 19. század végi vérvád valós történetének ábrázolására: az észak-magyarországi Tiszaeszlár faluban azzal vádoltak meg zsidókat, hogy azok megöltek egy fiatal lányt, vérét vették, és a zsinagógában rituális célra használták fel azt. Ahogy azt a június 29-i előadáson láthattuk, a narrátor, Gyabronka József szövege a János passió evangélistájának hangszerkíséretes recitálását idézi, A Vörös Tehén fogadó tűzrőlpattant kocsmárosnéjának (Sáfár Orsolya) szólama pedig belcanto stílusban szólal meg nagy létszámú férfi-csodálójának éneklése fölött.

Kollázsszerű struktúrájával és didaktikus jellegével A Vörös Tehén az őt is inspiráló Weill és Brecht nevével fémjelzett színháznak a hagyományába illeszkedik, mesélte Fischer Iván az előadást megelőző beszélgetésen. Ami iskolai előadásokra is könnyen alkalmassá teszi darabját, Fischer az áldozat, Solymosi Eszter, és a zsidó közösséget hamis tanúvallomásával eláruló zsidó fiú, Scharf Móric szerepét gyermekszereplőknek, (Varga Kyra és Kovács Jonatán) írta.

A darab főszereplője, Móric a vidáman harsogó zenekari kíséret és egy csapat, a futballszurkolók összes elképzelhető kellékével, például vuvuzelákkal felszerelkezett fiatal buzdítása mellett rappeli szavait. A bíró (Csapó József) – végül egyéb tanúvallomások híján felmenti a zsidókat, Móric pedig apjával vonaton utazik – alighanem menekül – és látomása van a vörös tehénről, amely megtisztította a bűnétől. A vonat hangját imitáló dobkíséret mellett visszatér az a vallásos dallam, amelyet a zsidó közösség az ítélet kihirdetése után a bíróságon énekelt, majd elkeseredett könyörgés következik, amely a Mozart-Requiemet idéző hegedűdallamban oldódik fel.

A széles zenei paletta, amely nem áll ugyan össze tudatosan személyes stílussá, aláhúzza a sztori feszültségét. Megjelenik benne a népzenétől kezdve a vonóstrióig, a cimbalomig és Móric apjának (Altorjay Tamás) dzsesszes hangvételű számáig minden. Fischer termékenyen használja a magyar zenei örökség minden rétegének melodikus világát. A produkcióban keresetlen közvetlenség és profizmus keveredett, hála a gyermekszereplők és az operaénekesek erős szerepformálásának és zenei teljesítményének. Fischer irányításával a Budapesti Fesztiválzenekar és a berli ni Konzerthausorchester zenekarából összeállt együttes érzékeny és erőteljes játékot produkált.