Váltás mobil nézetre
Sosem elég Figaróból!

Milyen kár, hogy ma már csak nagy ritkán fordul elő, hogy az operaközönség kiköveteli (kikövetelheti), hogy az énekesek egy-egy jól sikerült áriát, duettet, tercettet megismételjenek előadás közben. Ami persze a nézőknek élvezet, az énekeseknek és a muzsikusoknak nem feltétlenül az, inkább erőfeszítés. Megértem a "rohanó világot" és a haladó "szakszervezeti" szempontokat. Az opera-előadások tényleg végeláthatatlan hosszúra nyúlnának.

Mozart idejében az áriák-jelenetek megismétlése, ha nagy tetszést arattak, bevett szokás volt. 1786 májusában, a Figaro házassága harmadik bécsi előadásán már hét áriát kellett megismételni, Susanna és Cherubino kis duettjét pedig háromszor kellett eljátszani, így II. József császár parancsot adott, írják ki a Burgtheater bejáratára: “Az egy énekhangnál többre írott számok közül egy sem lesz megismételve.” Persze a nép nem sokat törődött az ilyen intelmekkel. A nemesi előjogokat kifigurázó Figaro Prágában még nagyobb diadalt hozott, és Mozart lelkesen írt barátjának Bécsbe: “Az emberek a Figaróm zenéjére kontratáncba [...] kezdtek, és felhőtlen boldogsággal ugrabugráltak. Itt ugyanis nem beszélnek másról, csak a Figaróról; nem játszanak, nem fújnak, nem énekelnek és nem fütyülnek mást, mint a Figarót!”

Manapság nem Mozartra ugrabugrálunk. Pedig szívesen belebújtam volna a fodros ruhákba és táncra perdültem volna február 15-én a Művészetek Palotájában a Budapesti Fesztiválzenekar hangversenyén, és hallgattam volna akár reggelig a Fischer Iván karmester rendezésében színpadra álmodott és vezényelt Figarót, a fantasztikus nemzetközi szereplőkkel. Jaj, de jó lett volna még egyszer, és újra meg újra meghallgatni a német Hanno Müller-Bachmann (Figaro) és Roman Trekel (Almaviva gróf), a román-amerikai Laura Tatulescu (Susanna), a svéd Miah Persson (Rosina grófné) és az izraeli Rachel Frenkel (Cherubino) áriáit, duettjeit!

A produkció elődje 2009-ben már óriási sikert aratott, Fischer Iván most továbbgondolta a koncepciót, és ismét megmutatta, hogy csupán néhány színpadi eszköz segítségével (két ajtó, ruhák, parókák, fotelek, pajszer, kulcs) is tökéletes lehet a játék. A karmester szerint a Figaróban a ruháé a főszerep. “Át lehet öltözni. Férfiból nővé, nőből férfivá, grófnőből szobalánnyá, hűséges feleségből szeretővé.” Maga Fischer Iván is beszállt a komédiába egy-egy grimasszal és borzas parókával. Örömteli muzsika, csodás zenészek, kiváló énekesek és ötletes színpadi megoldások – kell ennél több? Nem is lehet! De ebből a Figaróból sosem elég.

Devich Márton, hetivalasz.hu