Maratoni kergetõzés Dvorák mûveire

„Antonín Dvorák jó üzlet a koncertszervezõknek” – olvasom az elmúlt szombaton megrendezett csaknem tizenkét órás programot kínáló Dvorák-maraton sorozat mûsorfüzetében. Nincs ezen mit vitatkozni, gondoljunk csak az Újvilág szimfóniára, a Dumky-trióra vagy a Humoreszkek különféle átirataira. Csakhogy a népszerû mûveken kívül nálunk kevéssé játszott darabokkal elõrukkolni és zeneszerzõi maratonra hívni a közönséget kiállítással, videovetítésekkel fûszerezve, elsõre kockázatos vállalkozásnak tûnik. A Budapesti Fesztiválzenekar a Mûvészetek Palotájával együtt tavaly indította el a zeneszerzõi maraton sorozatát, méghozzá Csajkovszkij mûveit középpontba állítva. Óriási siker, több ezer nézõ fémjelezte az újdonságnak számító kezdeményezést és a mostani maraton után bátran kijelenthetõ, idén Dvoøák is bejött. Délben már a parkolóhelyek foglaltságából valószínûsíthetõ volt, hogy telt ház van a palotában. A Fesztiválszínházban Négykezes zongoradarabokat játszott Kemenes András és Csalog Gábor. Elsõként a könnyedebb, játékosabb Legendák volt mûsoron, majd a virtuózabb, A Cseh erdõkbõl címû sorozat poétikus életképei következtek. Üres szék elvétve akadt csak a nézõtéren. Néhány percnyi szünet után már a nagyteremben folytatódott a program. Valaki meg is jegyezte találóan: a nézõk meg vannak kergetve alaposan. Még mindig délidõs telt ház, de ez már a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben több ezer embert jelentett. A városmajori Angelica Leánykar fellépése után egy rendezõ sétált be a kottaállványért, neki is kijárt a taps, mint ahogy a késõbbiek­ben pódiumra igyekvõ Óbudai Danubia Zenekar ambiciózus, fiatal zenészeinek és Héja Domonkos karmesternek is. Jöhetett a slágerdarab, a IX. „Az Újvilágból” szimfónia. A darab jól állt a zenekarnak, frissen, lendületesen szólalt meg, a nézõk nagy örömére. Aztán folytatódott a rohanás, egymást váltották a kamarazenekari és nagyzenekari mûvek. Délután öttõl a nagyteremben két keringõt, valamint az E-dúr vonósszerenádot játszották el a Budapesti Vonósok. Egy órával késõbb A természet dalai címû kórusmû után a Dumky-triót élvezhették a kitartóak Gál-Tamási Mária (hegedû), Éder György (gordonka) és Kovalszki Mária (zongora) magas szintû tolmácsolásában. Az esti fõmûsorban elõször a h-moll gordonkaversenyt játszotta Fenyõ László, a Pannon Filharmonikusok kíséretében.

Körner Tamást, a Budapesti Fesztiválzenekar igazgatóját zenekarának sorozatzáró koncertje elõtt arról faggattam, miért éppen Dvorákra esett a választás. „Dvoráknak sok mûve van, igyekeztünk a népszerûek mellett a kevéssé ismerteket is mûsorra tûzni. Minden partner zenekar és szólista, beleértve a cseheket is, az elsõ hívószavunkra, boldogan jött. Ez a maraton arra is alkalmat ad, hogy az elõadó kitörhet a sablonokból” – mondta Körner Tamás.

Aztán a nap koronájaként a Budapesti Fesztiválzenekar a zeneszerzõ VIII. szimfóniáját játszotta el a sorozat méltó befejezéseként. Fischer Iván karmester egy kérdéssel törte meg a hosszú ovációt. Azt tudakolta, kik azok, akik mind a tizenegy koncertet végighallgatták. A többezres publikumból legalább százan jelentkeztek. Le a kalappal elõttük.

Összefutottam még Csonka Andrással, a Mûvészetek Palotája vezérigazgató-helyettesével, aki elmondta, tudatosan tartották alacsonyan a jegyárakat, hiszen egy koncertet hatszáz forintért lehetett meghallgatni.

A kijárat elõtt egy, a hangszerét szorongató fiatal lányba botlottam. Kiderült, két hete vették fel a pécsi Pannon Filharmonikusok fuvolaszólamába, és most játszott elõször a zenekarral. Soha rosszabb premiert és soha rosszabb maratont. Egy év múlva Beethoven mûvei alkotják majd a programot.

Balogh Gyula, Népszava
2009. március 2