Váltás mobil nézetre
Gustav Mahler

Mahler leveleiben, amelyekben a 3. szimfónia megszületéséről ír, tébolyult állapotáról számol be, s arról, hogy még mielőtt a darabot bemutatták volna, már tudta, hogy “minden megengedhető határon túllépett” a szimfónia komponálása közben. A százperces filozofikus eposz nem is igazán nevezhető szimfóniának – írta a feleségéhez szóló egyik levelében. Állva és hosszan tapsolt a közönség az amszterdami ősbemutatón, amelyen egy 230 tagú női kar és hat gyermekkar szerepelt.

A Budapesti Fesztiválzenekar Mahler 3. szimfóniájának előadásában a Bajor Rádió Énekkara mellett a Cantemus Gyermekkar is fellép. Művészeti vezetőjükkel, Szabó Dénessel arról beszélgettünk, mit és hogyan kellett megtanítani a gyerekeknek, hogy vissza tudják adni azt, amit Mahler a gyerekhangokra írt?

A 3. szimfónia szoprán szóló tételét Mahler többek között vidám gyermekhangokra írta. A gyerekek hangja valójában a harangokat érzékelteti. Bim-Bam, Bim-Bam, és Bum …ezt kell hosszan énekelniük, de van szöveges része is a nekik írt tételnek, amelyben lelkesen dicsérik az Urat, a hitet, a teremtést. Persze német nyelven. Úgyhogy a kórusunk tagjainak, azon kívül, hogy a kitörő vidámság jegyében utánozzák a harangok kongását, gyönyörű dallamokat és a hozzájuk írt megható szöveget is alaposan meg kellett tanulniuk.

A laikus úgy képzelné, hogy a harang hangutánzása nem jelenthetett túl nagy nehézséget a gyerekeknek. De gyanítom, hogy nem egészen így van. Hogyan készültek?

Gyakran az egyszerűnek tűnő dolgokat – különösen a zenében – nehezebb reprodukálni, mint a bonyolultat. Bár a Bim-Bam-Bum megtanulása nem tűnik nehéz feladatnak, gondoljon bele, ha 45 gyereknek egészen pontosan egyszerre kell kimondania, illetve kiénekelnie ezeket a hangutánzó szócskákat, az már nem olyan könnyű. Azt is tudni kell, hogy az átlagember a kezdő B hangot nem könnyen ejti ki. Annak megformálását alaposan kell gyakorolni ahhoz, hogy kellően erőteljes, hatásos és főleg egybehangzó legyen. A gyerekek számára a fölkészülésben az kívánja a legnagyobb koncentrációt, hogy az első mássalhangzókat, amelyek a harang nyelvének kondulását jelentik, mindannyian egyszerre, azonos pillanatban ejtsék ki a szájukon.

Ez a darab Mahler egyik legmagasztosabb és sok figyelmet, odaadást igénylő szimfóniája. A gyerekeknek mennyire kell ismerniük, érteniük a darabot ahhoz, hogy jól szerepelhessenek benne?

A felkészüléskor kezdetben szándékosan nem hallgattattam meg velük az egész zeneművet, mert talán megterhelte volna őket. De amikor már jól előrehaladtunk a próbákkal, akkor érdeklődéssel ismerkedtek meg az egész szimfóniával. Egy kicsit már a magukénak érezték addigra. Egyébként nem először találkoznak Mahlerrel a Cantemus Gyermekkar tagjai, hiszen tavaly kétszer is felléptünk az Ezrek Szimfóniájában, amit nagyon élveztek, úgyhogy a mahleri zene már ismerősen cseng a számukra. Szinte már “Mahler-szakértőknek” is érzik magukat, ahogy olykor tréfásan mondogatják.