Váltás mobil nézetre
JE_honlap_hír

Interjú a tavalyi Lásd, amit hallasz! filmpályázat nyertesével, Jánka Eszterrel

Milyen elhatározásból döntöttél úgy, hogy részt veszel a BFZ által diákoknak meghirdetett filmes pályázatán?

Óriási kihívásnak tűnt, hogy egy közel négy perces zeneművet kell megfilmesíteni. Négy perc ugyanis borzasztóan hosszú idő, mind élőfilm, mind animáció esetén. A pályázatot elsősorban próbatételként fogtam fel, kíváncsi voltam arra, hogy meg tudom-e csinálni, amikor pedig elkészült a film és láttam, hogy tetszik másoknak nagyon boldog voltam.

Készítettél filmeket már korábban is, vagy ez volt az első?

A pályázat előtt fejeztem be egy másik animációs filmet, ami azonban nagyon sok tekintetben más volt, már csak a téma és a film hosszúsága szempontjából is. Az egy másfél perces animáció volt, ami az ENSZ támogatásával kiírt nemzetközi ifjúsági rövidfilmpályázatának fődíját nyerte meg, a migrációval és a menekültek érzéseivel foglalkozott. Így mondhatni némi tapasztalattal indultam el a versenyen.

Hogyan fogtál hozzá? Előre tudtad, hogy miről fog szólni a filmed vagy idő közben alakult?

Mivel a pályázat több fordulóból áll, már a jelentkezés után nem sokkal le kellett adni egy pályázati anyagot arról, hogy miről fog szólni a film, hogy hogyan akarjuk megvalósítani azt. Sokszor meghallgattam a zenét és nagyjából elképzeltem, hogy mit szeretnék majd csinálni és mit tudok majd ténylegesen megvalósítani a megadott idő alatt. Az viszonylag hamar eldőlt, hogy egy balett előadásról fog szólni a film, a végleges történet és a film pontos felépítése azonban csak az utolsó pillanatokban állt össze.

Mennyi időt vett igénybe az elkészítése?

Miután kiderült, hogy továbbjutottam a második fordulóba és elkezdhetem a filmet, gyakorlatilag a leadási határidőig folyamatosan csináltam, persze voltak benne hosszabb időszakok, amikor csak a hétvégéken volt rá időm, az utolsó hét a leadás előtt volt a legintenzívebb, akkor reggeltől estig a filmen dolgoztam. Azt hittem nem leszek kész vele, de valahogy sikerült, a vége felé lehet, hogy kissé rosszul osztottam be az időmetJ

Mik voltak a nehézségek?

Számomra a legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy még soha nem csináltam ilyen hosszú filmet, el sem tudtam képzelni, hogy tényleg meg tudom majd valósítani az ötletemet, négy perc nagyon hosszú időnek tűnt. De megérte a fáradtságot, amikor levetítették a díjátadón a filmet és láttam a közönség reakcióját, az hihetetlen élmény volt.

Mi volt a legélvezetesebb?

Egyértelműen a díjátadó volt a legélvezetesebb (ha a turnét nem veszem most számításba), hiszen lehetőség volt megnézni a többi pályamunkát és beszélgetni más alkotókkal. Nagyon izgalmas volt, az utolsó pillanatokig lehetett izgulni, hogy ki nyeri meg.

Milyen volt a Fesztiválzenekar turnéja, hogyan foglalnád össze a legfontosabb tapasztalataidat?

A turné a Fesztiválzenekarral minden tekintetben hihetetlen élmény volt, páratlan lehetőség, hogy ilyen nagyszerű zenészeket, kiváló művészeket kísérhettem el a próbákra, majd koncertekre. Bepillantást nyerhettem a zenekar életébe, ha csupán pár napra is, de én is részesévé válhattam. Sajnáltam, amikor vége lett, de szerencsére készült film a turnéról, így bármikor újra át lehet élni a zenekarral eltöltött napokat.