Váltás mobil nézetre
jankó-w

új magyar szó online
Három városban dolgozik, pedig úgy érzi, egy jó karmesternek keveset és jól kell dirigálnia. Amióta azt mondták neki, hogy operát csak az őrültek vezényelnek - operát vezényel. Jankó Zsolt maximalista mindenben, így a jó borok keresésében és a főzésben is - ez utóbbit soha nem végzi recept szerint, hanem előbb átdolgozza, meghangszereli az ételeket

A karmester született vezéregyéniség. Szeret és tud bánni az emberekkel, sőt, tisztelettel teszi azt. Jankó Zsolt, a Kolozsvári Magyar Opera és a Nagyváradi Filharmónia karmestere, a Budapesti Fesztiválzenekar asszisztens karmestere egészen zsenge korban, a cserkészévek alatt szokta meg, hogy 40-50 tagú csoportokat vezessen. Bár hegedű szakon érettségizett a kolozsvári zenelíceumban, már 14-15 évesen vonzotta a karmesteri munka, és (bár eredetileg karvezetői szakra felvételizett), a szerencsétlennek induló szerencsés véletlen végül mégis a karmesteri szakra „terelte”. A véletlenben egyébként nem hisz. „Nincsenek véletlenek, az ember ne kerülheti el a sorsát” – jelentette ki a Györkös Mányi Albert Emlékházban, a Zene-Szó gyűjtőcímet viselő beszélgetésen, ahol Horváth Zoltán faggatta a művészt.

A fiatal korához képest bámulatraméltó repertoárral bíró karmester egyébként „civilben” közvetlen és rokonszenvesen szerény. Az ember el se hinné, hogy ugyanaz az ember, aki a zenekari belső használatra készült videofelvételeken robbanó energiával, de ugyanakkor precíz összeszedettséggel irányítja a zenekart. (a Györkös Mányi Emlékház közönségének ugyanis levetítettek néhányat azokból a felvételekből, amelyeket a karmesterrel szemből felállított kamera készít, belső használatra, hogy például a színpadon oldalt álló szólisták is folyamatosan láthassák a karnagy minden mozdulatát). „Ha nem vagy őrült, soha ne vezényelj operát!” – ezt a tanácsot kapta Velencében mesterétől, aki a Traviata dirigálását tanította neki. És valóban: az operaművek vezényléséhez megfelelő temperamentum és – igen, őrület is kell. No meg igényesség és maximalizmus, két olyan tulajdonság, ami hozzásegítette, hogy Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar vezetője felfigyeljen rá egy általa szervezett mesterkurzuson. Íme ismét egy történet, ami azt igazolja, véletlenek márpedig nincsenek: „137-en jelentkeztünk Fischer Iván mesterkurzusára, tíz hely volt meghirdetve. Én lettem a 11-edik. A kurzus kezdése előtt azonban valaki visszalépett, így kerültem be. A tízből aztán Fischer Iván kiválasztott ötöt, végül kettőt, akiket asszisztensének akart. Az egyik voltam én.”

Jankó Zsolt azóta is, immár negyedik évada a Kossuth-díjas karmester asszisztense, amit azért is óriási megtiszteltetésnek érez, mert a Fischer által vezetett Budapesti Fesztiválzenekart a világ legjobb tíz zenekara közé sorolja a szaksajtó. „Háromlaki” élete van, ahogy ő maga jellemzi: Kolozsvár, Nagyvárad és Budapest között osztja szét energiáit. Sőt, amíg felesége haza nem költözött Kolozsvárra, San Francisco is a lakhelyei közé tartozott. Mit tesz egy zenész egy új városban? Megkeresi a zenekarokat, filharmóniákat, operaházakat és bejár próbákra. Ezt tette Bécsben, Velencében és persze San Franciscoban is. Elgondolkodtató, amit észrevett: „Az amerikai zenekarok technikailag nagyon precízen játszanak, élvezet volt figyelni a próbát. Viszont nincs nagy különbség a főpróba és a koncert között. Koncerten is lejátsszák tökéletes precizitással, amit kell, de nem érzed azt, amit Európában, hogy a koncert egy ünnep. Szerintem a koncert az a zene, ami a kottán túl van.” -

Az ember ezek után azt hinné, hogy egy ennyire elfoglalt zenész álmában is kottákat tanul, dirigál, folyton muzsikával foglalkozik és karmesteri technikákról beszél. Nos, Jankó Zsolt szabadidejében főz meg jó borokra vadászik, éppen azért, hogy „kikapcsolja az agyából a partitúrákat”. Ha a partitúrákat ki is tudja kapcsolni, magát a technikát aligha: a zene és a főzés között ugyanis sok összefüggés van, állítja. „Soha nem egy rögzített recept szerint főzök, hanem több receptet, ízeket kombinálok – meghangszerelem az ételeket”, fogalmaz. A színpadon elsöprően dinamikus és szenvedélyes, életfilozófiája viszont inkább keleti bölcsre emlékezteti. Nyilván ebben része van mestereinek is, főleg Fischer Ivánnak, akit szívesen idéz: „Ha a zene benned van, az valahogy ki fog jönni.” Jankó Zsolt a Kolozsvári Magyar Operában ma, csütörtök este Gaetano Donizetti Szerelmi bájital című operáját vezényeli. Nagyváradon február 27-én a Filharmónia Traviata operakoncertjét dirigálja majd.