Váltás mobil nézetre

Kedves Fischer Iván! Kedves Fesztiválzenekar!

Szeretem a zenekart és a szellemet, ahogy saját elhatározásból, kurzusoktól és kultúrpolitikusoktól függetlenül felnőttek a világ tíz legjobb zenekarába. Ez indított arra, hogy vegyük ki a kezdeményezést az állam és Önkormányzat kezéből és tegyük a közönség kezébe.

Sajnos sem a 30-as, 40-es években, sem Rákosi és Kádár alatt nem izgatott senkit, hogy egy zenész, pszichológus, író vagy tudós elment az országból, vagy itthon kellett presszókban zongoráznia, hogy ne haljon éhen.

Illúzió volna azt hinni, hogy most másképp lesz. Úgy gondoltam, mi, a város és az ország polgárai csak nem épültünk le annyira, hogy rongyos 175 milliót ne tudnánk összedobni. Kérem, nyílt levélnek szánt írásomat az Önök által jónak tartott fórumokon közöljék (Facebook, újságok, koncerten való felolvasás) – remélem nem leszünk kevesen!

Eddigi munkájukat megköszönve: Hlatky Katalin

Kedves Katalin,

Nagyon köszönöm odaadó levelét, mindig messzemenően szimpatizálok a tevékeny, önállóan lépni tudó (és nem csak sápítozó) emberekkel.

Véleményem az ügyről a következő:

A kilátásba helyezett csökkentésre semmiféle indok nincs. A BFZ világraszóló sikerei az egész országnak dicsőséget hoznak. Különösen nehéz lenne pénzhiányra hivatkozni annak tükrében, hogy más zenekarok támogatás-emelést kaptak. Szerintem tehát helyes és szükséges erről további tárgyalásokat folytatni, a döntéshozókat meggyőzni.

Hűséges közönségünk azzal is sokat tesz, hogy jegyet vásárol, többen támogatják meg külön is a zenekar munkáját. A gyűjtés szép gondolat, pártolom, de azt hiszem mindkettőre szükség van. A közönség odaadására is, s az állami, fővárosi vezetők kulturális tájékozottságára, pártatlanságára is.

Szívélyes üdvözlettel: Fischer Iván