|
Leonidasz Kavakosz:
Az 1967-ben született görög hegedűművész Athénben, majd az USA-ban Joseph Gingoldnál tanult. 18 évesen megnyerte a helsinki Nemzetközi Sibelius Hegedűversenyt. Ettől kezdve pályája töretlenül ívelt felfelé: az USA-ban 1986-ban, Japánban 1988-ban, a londoni BBC Proms Fesztiválon 1992-ben, a Salzburgi Ünnepi Játékokon 1994-ben mutatkozott be. Hat évig volt a Camerata Salzburg vezető vendégművésze, 2007-től pedig az együttes művészeti igazgatója. Rendszeresen fellép a nemzetközi zenei élet meghatározó szimfonikus zenekaraival: Chicago, Philadelphia, Montreal, Baltimore, salzburgi Camerata, Concertgebouw, Birmingham. A Sibelius hegedűverseny felvételével 1991-ben elnyerte a Gramophone-díjat. Kavakosz már többször fellépett a Fesztiválzenekarral: 1994-ben Budapesten Bartók fiatalkori hegedűversenyét, 1998-ban a Helsinki Fesztiválon Sibelius hegedűversenyét, a 2000/2001-es évadban Budapesten Paganini 1.hegedűversenyét, 2003-ban Torinóban Dvořák hegedűversenyét, 2005 februárjában Budapesten Csajkovszkij hegedűversenyét, 2008 márciusában Brahms kettősversenyét, 2009 nyarán Bartók hegedűversenyét játszotta a zenekarral.
Eckhardt Violetta:
1969-ben született. 1983-tól a Győri Zeneművészeti Szakközépiskola hallgatója. 18 évesen megnyerte az Országos Ifjúsági Hegedűversenyt és felvételi nélkül folytathatta a tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, ahol tanárai Halász Ferenc, Kurtág György, Mihály András és Rados Ferenc voltak. 1992-ben I.díjat nyert a Zathureczky és a Hubay versenyen, ugyanebben az évben díjat nyert a Nemzetközi Szigeti József Hegedűversenyen is. Részt vett Kovács Dénes, Isaac Stern, Ruggiero Ricci, Pauk György és Varga Tibor mesterkurzusain, több rádió- és televíziófelvételt készített. A Budapesti Fesztiválzenekar koncertmestere, rendszeres résztvevője a zenekar kamarazenekari sorozatának is.2009-ben a Fesztiválzenekar Végh Sándor versenyének egyik győztese.
Fejérvári Zsolt:
Tibay Zoltán és Kubina Péter tanítványaként szerzett diplomát a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Fõiskolán. Még akadémiai növendékként kapott különdíjat a markneukircheni nemzetközi versenyen, és lett a Müncheni Kamarazenekar szólónagybõgõse. 1994-től a Budapesti Fesztiválzenekar szólamvezetõje, közben három évig a svájci Suisse Romande Zenekarban folytatta pályafutását. Rendszeres vendége a Liszt Ferenc Kamarazenekarnak és az UMZE Kamaraegyüttesnek, a Kodály, az Auer és az Akadémia vonósnégyesnek, idén meghívást kapott Schiff András Cappella Andrea Barca kamarazenekarába is. 2006-ban megjelent első Hungaroton-lemezén Mozart-kortárs nagybőgőversenyeket játszik az Erkel Ferenc Kamarazenekarral. 1996-ban a Cremonában rendezett „Giovanni Bottesini” nemzetközi nagybőgőverseny győztese, 2003-ban, 2007-ben és 2009-ben a Fesztiválzenekar Végh Sándor versenyének egyik győztese.
Szitka Rudolf:
1997-ben szerezte diplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, Kovács Béla növendékeként. Jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem DLA programjának hallgatója. 1994-ben a Bécs-Prága-Budapest Kamarazenei Versenyen második, 1994-ben a Trapaniban (Szicília) rendezett Nemzetközi Kamarazenei Versenyen harmadik, 1996-ban, a Párizsban rendezett Nemzetközi Kamarazenei Versenyen első díjat nyert a Concordia Fúvósötös tagjaként. 1996-ban megnyerte a fiatal klarinétművészek párizsi versenyét. 1999-2000-ben a Gustav Mahler Ifjúsági Zenekar szólamvezetője volt. 1993-tól Magyar Állami Operaház Zenekarának tagja. 1997-től a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetének tanára, főiskolai adjunktus. A 2009-es Végh Sándor Verseny egyik győztese, 2010-től a Budapesti Fesztiválzenekar tagja.
A művekről:
Az Oberon című opera Weber hattyúdala volt: 1825—26-ban, londoni megrendelésre komponálta, és a bemutatót csak két hónappal élte túl. A mese hőse Oberon, a tündérkirály, aki az emberek hűségét vitatja, és bizonyítékul Hüon herceg és a szép Rezia szerelmét teszi próbára. Ismét — utoljára — alkalom kínálkozik a zeneszerző számára, hogy a tündérvilág ábrázolásának ürügyén a német mesék erdejét zenekarában életre keltse. Oberon varázskürtjének hangjára megelevenedik e világ, erdei manók, törpék és tündérek népesítik be a képzelt erdőt. Majd a képzelet világából átlépünk a valóságba: a zene Hüont ábrázolja, akinek álmában Oberon megmutatta Rezia képét. Szerelmük diadalmaskodik az erdei lények zavart keltő szándékán, a herceg elnyeri jutalmát: Rezia vonzalmát. A nyitány jellegzetes dallamai természetesen ezúttal is a színpadi cselekményekhez írt zene megfelelői. (Első BFZ előadás)
Giovanni Bottesini (1821-1889) a véletlennek köszönhette, hogy minden idők egyik legnagyobb nagybőgő-játékosa lett: amikor apja beiratta a Milánóik Konzervatóriumba, már csak fagott- és nagybőgő ösztöndíjból választhatott. A kor ünnepelt hangszeres virtuózai között számon tartott, az egész világot beutazó Bottesini jeles karmester is volt: ő vezényelte az Aida 1871-es kairói ősbemutatóját. Grand Duo Concertant című művében a két szólóhangszernek ugyanazokat a virtuóz elemeket kell megszólaltatnia, a nagybőgőnek nem egyszer magasabb regiszterben, mint a hegedűnek. Hogy a bőgő hangja ne legyen túl sötét, Bottesini egy teljes hanggal magasabbra hangolta és „kihagyta” a legmélyebb húrt, így a szólam a Bottesini által kedvelt háromhúros hangszeren is előadható. (Utolsó BFZ előadás 2001. január 27., Budapest, Olasz Intézet, szólisták Hrib Radu - hegedű, H.Zováthi Alajos - nagybőgő, karmester Kovács János)
Carl Maria von Weber versenyművei - közülük is elsősorban a hangszer lehetőségeit sokoldalúan bemutató három klarinétverseny - máig népszerű repertoárdarabjai a koncerttermeknek. A három klarinétversenyből először az Op.26-os Concertino készült el Weber barátja, Heinrich Joseph Baermann, a müncheni zenekar művésze számára. Az 1811-es bemutató óriási siker volt. „Mióta Baermann számára a Concertinót megírtam, az egész zenekart megszállta az ördög, mindenki azt szeretné, ha versenyművet komponálnék a számára... - írta Weber. A siker híre a bajor királyhoz is eljutott, a másik két versenymű már az ő megrendelésére született. (Első BFZ előadás)
A depresszióval küszködő és csalódott Schumann (nem kapta meg a Gewandhaus koncertek igazgatói posztját) 1844-ben Lipcséből Drezdába költözött, de a változás nem hozta meg a remélt egészségi javulást. A második szimfónia vázlatai 1845 decemberében itt, Drezdában születtek, a hangszerelést a zeneszerző a következő évben végezte el, a Tavaszi szimfónia zenekarával megegyező hangszerösszeállításra, azaz csak két-két kürttel és üstdobbal, harsonák nélkül. A mű bemutatója 1846. november 5-én, Lipcsében volt, Mendelssohn vezényletével, amit 11 nappal később újabb előadás követett, amelyre Schumann a nyitó- és zárótétel hangszerelését három harsonával egészítette ki. A második szimfónia kevésbé programszerű, mint Schumann legtöbb műve, hangvétele tükrözi a zeneszerző lelki állapotát és harcát az elhatalmasodó melankólia és depresszió ellen. Talán csak Beethoven Sors-szimfóniájának elszántsága, győzni akarása hasonlítható e szimfónia küzdelmet és emberfeletti erőfeszítést kifejező tartalmához. (Utolsó BFZ előadás 2005. november 27., Budapest, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, karmester John Nelson)
|
