|
Louis Langrée:
A kiváló francia karmester 1998-2000 között a Lyoni Operaház, 2001-2006 között a Liege-i Filharmonikus Zenekar zeneigazgatója volt, 2002 óta a New York-i Mostly Mozart Fesztivál művészeti vezetője. Rendszeres vendég a nagy zenei fesztiválokon (Spoleto, BBC Proms, Salzburg, Bécsi Ünnepi Hetek, Glyndebourne) és operaházakban (Covent Garden, Chicago, Drezda, Opera Bastille, Bécsi Állami Operaház). 2001-ben Glyndebourne-i Fidelio előadásaiért - Simon Rattle-lel megosztva - a Brit Királyi Filharmóniai Társaság neki ítélte oda az év operakarmestere díjat. A 2009/10-es évadban első ízben vezényelt a Milanói Scalában (Don Giovanni) és a párizsi Opera Comique-ban (Messager: Fortunio), fellépett a New York-i Metropolitan Operaházban (Thomas: Hamlet) és az Aix-en-Provence-i Fesztiválon (Don Giovanni). A sokoldalú művész gyakran dolgozik régizenei együttesekkel is (Orchestra of the Age of Enlightenment, Concerto Köln, Orchestre des Champs-Elysées). Langrée először vezényli a Fesztiválzenekart.
Duffek Mihály:
1984-ben született Debrecenben. 1995-ben kezdett fagottozni a Simonffy Emil Zeneiskolában Tóth József irányításával. 1999-2003 között a Debreceni Egyetem Konzervatóriumának előkészítős hallgatója. 2003-ban nyert felvételt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, ahol tanára Lakatos György, majd 2006-tól Keszler György volt. 2008-ban diplomázott, ugyanebben az évben tett sikeres felvételit a Zeneakadémia Doktoriskolájába és a bécsi Universitat für Musik und Darstellende Kunst-ba. Számos hazai és nemzetközi versenyen díjazottja, legutóbb Chieri-ben (Olaszország). Szólóestje volt Spanyolországban, Németországban, az USA-ban és Magyarországon. A Magyar Fagottos Társaság 2001-ben ifj. Hara László Díjjal tüntette ki.
A művekről:
Egyetlen operájához, a Fidelióhoz Beethoven nem kevesebb, mint négy nyitányt komponált. Az opera 1805. november 20-i, bécsi bemutatóján a ma II.Leonóra nyitányként ismert mű hangzott el. (A Fidelio operai előadásain napjainkban játszott nyitányt Beethoven csaknem egy évtizeddel később, 1814-ben írta.) Nem egy zenetörténész úgy véli, hogy az opera drámai történetéhez a II.Leonóra nyitány a legadekvátabb bevezetés: érdemes lenni nemcsak a koncerttermekben megszólaltatni, de a dalszínházi előadásokon is „rehabilitálni”. (Utolsó BFZ előadás 2005. november 27., Budapest, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, karmester John Nelson)
Weber apja azt szerette volna, ha fiából lesz az új Mozart. A fagottosok szerencséjére Weber szintén megírta a maga fagottversenyét: ez a két mű máig a hangszer versenymű-irodalmának kiemelkedő képviselője. Sok köztük a hasonlóság: mindkettő háromtételes, mindkettő első tétele indulószerű, második tétele varázslatosan aknázza ki a hangszer lírai adottságait, míg a harmadik szellemes rondó. Weber F-dúr koncertjét 1811 novemberében, négy nap alatt írta a müncheni zenekar fagottistájának, Georg Friedrich Brandtnak. A bemutató 1811. december 28-án volt. 1822-ben Weber a darabot átdolgozta, kibővítve az első tétel zenekari tutti részeit. (Első BFZ előadás)
Schumann életére és zeneszerzői tevékenységére döntő hatással volt szerelme, majd házassága zongoratanára, Friedrich Wieck lányával, Clarával, aki élete végéig önfeláldozó társa maradt. Az apa mindent megtett, hogy megakadályozza lánya házasságát a nála kilenc évvel idősebb Schumannal, még bírósághoz is fordult, de hiába: a házasság 1840-ben megköttetett. Az egymáshoz szünet nélkül kapcsolódó négy tételből álló d-moll szimfónia első vázlatait Schumann házassága első hónapjaiban Lipcsében vetette papírra és Clara-szimfóniának nevezte el. 1841 decemberében egy Liszttel közösen adott szerzői esten el is hangzott, de a Liszt kompozíciók átütő sikere mellett kevés figyelmet kapott. Schumann tíz évig nem nyúlt a darabhoz és csak 1851-ben vette elő újra. Az átdolgozott, újra hangszerelt változatot 1851 decemberében Düsseldorfban mutatták be a szerző vezényletével. (Utolsó BFZ előadás 2003. november 29., Budapest, Zeneakadémia, karmester Carlo Rizzi)
|
