|
Louis Langrée:
A kiváló francia karmester 1998-2000 között a Lyoni Operaház, 2001-2006 között a Liege-i Filharmonikus Zenekar zeneigazgatója volt, 2002 óta a New York-i Mostly Mozart Fesztivál művészeti vezetője. Rendszeres vendég a nagy zenei fesztiválokon (Spoleto, BBC Proms, Salzburg, Bécsi Ünnepi Hetek, Glyndebourne) és operaházakban (Covent Garden, Chicago, Drezda, Opera Bastille, Bécsi Állami Operaház). 2001-ben Glyndebourne-i Fidelio előadásaiért - Simon Rattle-lel megosztva - a Brit Királyi Filharmóniai Társaság neki ítélte oda az év operakarmestere díjat. A 2009/10-es évadban első ízben vezényelt a Milanói Scalában (Don Giovanni) és a párizsi Opera Comique-ban (Messager: Fortunio), fellépett a New York-i Metropolitan Operaházban (Thomas: Hamlet) és az Aix-en-Provence-i Fesztiválon (Don Giovanni). A sokoldalú művész gyakran dolgozik régizenei együttesekkel is (Orchestra of the Age of Enlightenment, Concerto Köln, Orchestre des Champs-Elysées). Langrée először vezényli a Fesztiválzenekart.
Jóföldi Anett:
Középiskolás éveit Kecskeméten töltötte, Dratsay Ákos növendékeként. 15 évesen az országos fuvolaverseny 1. díjasa. 1994-ben a Mozart Akadémia ösztöndíjasaként Aurèle Nicolet-nél tanult Krakkóban. 1996-ban diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, többek között Prőhle Henrik (fuvola) és Kurtág György (kamarazene) növendékeként. 1993-96 között a Weiner-Szász Kamarazenekar fuvolistája, 1994-1999 között a Székesfehérvári Konzervatórium tanára. 1996-tól játszik a Budapesti Fesztiválzenekarban, amelynek 1999 óta tagja. 2006-ban és 2009-ben egyik nyertese volt a zenekar művészei számára kiírt Végh Sándor versenynek.
Polónyi Ágnes:
2000–ben diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hárfa szakán, Vigh Andrea tanítványaként. Részt vett Ion Ivan Roncea, Milda Agazarjan, Sioned Williams és Lelkes Anna mesterkurzusain. 19 éves korától zenél különböző kortárszenei előadásokon, játszott az UMZE, az Intermoduláció, az EAR Együttes és a Componensemble produkcióiban. Évek óta szerepel – szólistaként és kamaramuzsikusként – a Budapesti Tavaszi és Őszi Fesztiválon, a Mini Fesztiválon. Szóló hárfásként 16 éves kora óta koncertezik, több alkalommal szerepelt a Zempléni Művészeti Napokon, a Sziget Fesztiválon, fellépett a Zeneakadémia Nagytermében, a Régi Zeneakadémián, számtalan vidéki és külföldi városban. Több ízben játszott a Magyar Rádió „Fiatal Művészek Pódiuma” sorozatában, több CD–n szerepel szólistaként, kamaramuzsikusként. 2005 októberében szólóestje volt a Gödöllői Nemzetközi Hárfafesztiválon. 2005-ben Fischer Annie Előadóművészeti Ösztöndíjat kapott. 2006 óta a Budapesti Fesztiválzenekar művésze, a 2009-es Végh Sándor Verseny egyik győztese.
A művekről:
A cseh rendek felkérésére 1791-ben, 18 nap alatt komponált kétfelvonásos opera, a Titusz kegyelme szonátaformájú nyitánya az opera seria emelkedett hangulatát, fenséges pátoszát idézi fel. Utolsó BFZ előadás 1997. március 2., Budapest, Zenekakadémia, karmester Kocsis Zoltán).
1778 tavaszán, mikor Mozart Párizsban járt, pártfogója, Grimm báró közbenjárt érdekében Guines hercegnél és kieszközölte, hogy az fogadja a fiatal muzsikust. Mozart levelében elragadtatással emlékezett meg arról, milyen szépen fuvolázott a herceg, leánya pedig
milyen nagyszerűen hárfázott. A hercegtől Mozart két megbízást kapott: tanítsa lányát zeneszerzésre ("lusta és buta" volt a szókimondó zeneszerző véleménye az első órák után) és írjon neki és lányának új darabot. A C-dúr fuvola-hárfaverseny (amely Mozart egyetlen kompozíciója maradt hárfára) a könnyed és elegáns társasági muzsika egyik remekmívű példája. A forma a Párizsban akkor rendkívül népszerű Sinfonia Concertante formavilágát követi. Igen érdekes a zárótétel, amelynek témáját a Kis éji zene románcában fogalmazta meg végleges alakjában a zeneszerző. (Utolsó BFZ előadás 1994.június 11., Budapest, Próbaterem, szólisták Pivon Gabriella és Sipkai Deborah, karmester Kocsis Zoltán)
Schumann életére és zeneszerzői tevékenységére döntő hatással volt szerelme, majd házassága zongoratanára, Friedrich Wieck lányával, Clarával, aki élete végéig önfeláldozó társa maradt. Az apa mindent megtett, hogy megakadályozza lánya házasságát a nála kilenc évvel idősebb Schumannal, még bírósághoz is fordult, de hiába: a házasság 1840-ben megköttetett. Az egymáshoz szünet nélkül kapcsolódó négy tételből álló d-moll szimfónia első vázlatait Schumann házassága első hónapjaiban Lipcsében vetette papírra és Clara-szimfóniának nevezte el. 1841 decemberében egy Liszttel közösen adott szerzői esten el is hangzott, de a Liszt kompozíciók átütő sikere mellett kevés figyelmet kapott. Schumann tíz évig nem nyúlt a darabhoz és csak 1851-ben vette elő újra. Az átdolgozott, újra hangszerelt változatot 1851 decemberében Düsseldorfban mutatták be a szerző vezényletével. (Utolsó BFZ előadás 2003. november 29., Budapest, Zeneakadémia, karmester Carlo Rizzi)
|
