|
Hai Kyung Suh:
A művekről:
A zeneszerző három zongoraversenye közül a legismertebb, legnépszerűbb az első koncert, amelyet 1874—75-ben komponált. A romantikus pátosztól és szenvedélyektől izzó első tétel hangnemét tekintve a hallgatót hosszú ideig bizonytalanságban hagyja az a körülmény, hogy a b-moll darab első témája Desz-dúrban hangzik fel! A második tétel szerkesztése áttekinthetőbb. Háromtagú formájának két szélső tagja érzelmes románc hangját szólaltatja meg, középrésze ellenben szellemesen cikázó scherzo és könnyed keringő elegye, egy népszerű francia dalocskát dolgozott fel benne a zeneszerző. A zárótétel tüzes orosz táncot jelenít meg valósággal látványosan, a romantikus zongoraversenyek fináléiban szokásos, szélesen ívelő második témával és a szólóhangszer szinte megvalósíthatatlannak tűnő technikai bravúrjával. Hogy ez a bravúr mégis megvalósítható, azt első ízben Hans von Bülow bizonyította be 1875-ben, a mű bostoni bemutatóján. A koncert ajánlása is neki szól.
A Két román táncot (Op.8a) Bartók 1909 és 1910 között írta zongorára, és az elsőt táncot egy 1911. február 12-i koncertre dolgozta át zenekarra. A bemutató felettébb pozitív kritikái a táncot mint briliánsan hangszerelt, bizarr módon harmonizált, orgiasztikus zárású művet jellemzik. A közönség oly kitörő lelkesedéssel fogadta a darabot, hogy a zenekar kénytelen volt azt megismételni. Bartók 1931-es nyilatkozata szerint a mű, bár román népzenei ihletésű, a szerző saját témáit dolgozza fel. (Utolsó BFZ előadás 1997. december 20, Budapest, Zeneakadémia, karmester Fischer Iván)
A Concerto Bartók első műve, amely amerikai emigrációjában keletkezett, négy esztendei hallgatás után. A mű címe a barokk zene egyik sajátos, különféle hangszereket és hangszercsoportokat szembeállító — mintegy versengésre késztető — műfajára utal. Meglepő gyorsasággal, alig két hónap alatt készült el, a bemutató azonban több mint egy évet váratott magára: 1944 decemberében vezényelte a Bostoni Szimfonikusok élén a megrendelő Serge Koussevitzky. "A Concerto összefoglaló mű. Olyan értelemben az, mint Mozart Varázsfuvolája. Kort, korszakot és alkotót egyesít különös harmóniában. Tökéletes zártsága, folytathatatlan költészete az életút végét jelzi. (…) 1943: a Concerto mondanivalójához ez az évszám ad kulcsot. Mert ennek a műnek szavakban is megfogalmazott mondanivalója van, ami élesen elkülöníti általában a neoklasszikus kompozícióktól. Bartók - szokásától eltérően - a Concertóhoz fűzött megjegyzéseiben nemcsak zenei kérdéseket feszeget, hanem a mű eszméjére is utal: ’A mű hangulata - eltekintve a tréfás második tételtől - egészében az első tétel és a harmadik gyászos siratóénekének sötétségéből az utolsó élet-igenléséhez vezető fokozatos átmenetet valósítja meg.’” (Batta András) (Utolsó BFZ előadás 2007. január 18., Németország, Stuttgart, Liederhalle, karmester Fischer Iván)
|
